KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kétes hírű menyasszony

Farkas András

 

Ha értékeink végképp elfonnyadtak, s nincs közösség, hová vigaszért szaladhatnánk, és elszivárgott már hitünk, de mégis élnünk kell, mit is tehetnénk: visszafordulunk, a múlt talán üdvözít. Ilyen formán mai csetepatéinkban is tükröződik a tegnap, a tegnapok keserves harca. Egykor tradíció vezérelte a karaktert, ma jobbára kívülről meghatározott. A jelenkor sokszor kiveti, megtagadja a küzdő embereket. Akárcsak az elfogódott Torikét, a Kétes hírű menyasszony című szovjet film lassan eszmélő, belső meggyőződésű főalakját. Az ok: társát a nyilvánosházban találja meg. Az árva fiú és az árva szajha fölemelő és megható széphistóriája ez a film. (Bár történhetnének ily magától értetődően a dolgok.) Az eszmélet s a megszenvedett lázadás képkölteménye Malján alkotása.

A remény persze nem új. Végső soron a film sem tetszik annak: szimbólumai ismerősek, a jellemek kiszámíthatóak; e műben szereplő örmény városka akár magyar is lehetne. Mégis: a Kétes hírű menyasszony képeinek esztétikumán emberség dereng át.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6713