KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindent bele, csak rá ne fázzunk

Koltai Ágnes

Ami nem megy a vállalatnak, az megy a magánvállalkozónak, amit nem ad az állam, azt előteremti a polgár? Egy didergő ház lakói, mivel az utcának nem azon az oldalán laknak, ahová bekapcsolják a távfűtést, s még hat teljes éven át kellene kezdetleges kályhájukkal fűteni, tüzelőt cipelni és fázni, elhatározzák, hogy maguk oldják meg a szerelést.

A demokrácia jegyében először megbeszélik a tervet, majd felfogadnak három szakit. Királyi pompával várják, márkás italokkal itatják őket. Azok aztán tönkreteszik az összes lakást, s az előleggel azon mód meglépnek. Ha már a mesteremberek bolgár barátainknál is gazemberek, a kliensek is az ismert módon reagálnak: rendőrért kiáltanak, s a pénzük után futnak. Hála a szerelők néhány órai megfeszített munkájának és a hatalmas lyukaknak, a ház egy nagy családdá alakul. A közösségi szellem szép példájaként otthonossá válnak a szomszéd lakásában, életében.

A pénz- és szerelőhajsza során aztán mindenki „jól megkapja a magáét”, a tudálékos szexológustól a nagyképű újságírón át a bürokratikus vezetőkig, de csak óvatosan, nehogy fájjon.

A film kedves, néha még szórakoztató is, de kicsit bárgyú, bár meglehet, csak a mi szemünkben, mert ennél agyafúrtabb trükköket is láttunk-hallottunk már mesteremberektől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7882