KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hillbilly-horror

Hilbilly-Amerika

A lét elviselhető könnyűsége

Géczi Zoltán

A hillbilly-Amerika nem a gyilkos tahók földje, a hollywoodi sztereotípiák mögött egy sokkalta színesebb és emberibb világ húzódik meg.

A feleségével vidékre költöző David Sumner jóvátehetetlen hibát követ el: veterán angol roadsterrel (az 1971-es eredetiben egy MG, az újraforgatott változatban első generációs Jaguar E-Type) gördül be a poros településre. A Ford pickupok világában az európai sportkocsi önmagában is provokáció, a büszkén vállalt kívülállás hivalkodó jele: a Szalmakutyák házaspárja a nyitójelenettől kezdve felülírhatatlan fatalizmussal sodródik a katasztrófa felé – az erőszakos konfrontáció elkerülhetetlen. A Hallgatás törvénye (Winter’s Bone, 2010) még komorabb és kiábrándítóbb képet fest a középnyugat lakóiról: könyörtelen tárgyilagossággal mutatja be az isten háta mögött tengődő közösséget és nyomorúságos életkörülményeiket. Az édesapja holttestét kereső kamaszlány (Jennifer Lawrence) lélekbemarkoló története szociográfiai igényű tanulmány, mégis megfogan a nézőben a gondolat, miszerint a rendező igaztalanul sivár és depressziós képet fest az Ozark-hegységben élő hillbillykről.

Az amerikai filmek többségében iskolázatlanok és mosdatlanok, megátalkodott gyűlölködők, és a legcsekélyebb vélelmezett sérelemre is eldurrantják a duplacsövű sörétest; Hollywood csak különösen ritka pillanatokban tanúsít szimpátiát a vidéki Amerika lakóival szemben. Az 1962 és 1971 között futott The Beverly Hillbillies TV-sorozat egy Los Angeles elit városrészébe átköltözött család életét követte nyomon, a luxuskörnyezetben fenntartani próbált tanyasi életvitelt a helyzetkomikum kiapadhatatlan forrásaként kezelte, az angolkertben óriástraktorral rodeózó családfőt és hozzátartozóit kedélyes, de menthetetlenül sükebóka bugrisokként ábrázolva. A rurális életvitel bizonyos aspektusai örökkön kéznél lévő forgatókönyvírói eszközök: a népszerű Dr. House sorozatban a címszereplő elmeháborodottságát a monster truckok iránti rajongásával demonstrálják, a countryzenét hallgató figurák pedig csakis ostoba és/vagy agresszív trógerek lehetnek.

Holott az amerikai vidéknek létezik egy elragadóan bájos arca, ami könnyedén elcsábítja a nagyvárosi díszletektől elszakadt szereplőket. A Doc Hollywood (1991) fiatal orvosa egy autóbalesetből kifolyólag ragad egy olyan kisvárosban, ahol több a tehén, mint az ember; utóbb mégis, Los Angeles-i karrierjét feladva, önszántából tér vissza oda. A The CW televíziós hálózat által tavaly sugárzott Hart of Dixie sorozat valódi főszereplője Alabama állam, a napfényes, elragadóan autentikus délvidéki környezet; a széria dramaturgiai gyengeségei ellenére is szívderítő feelgood-alkotás, amely tökéletes képeslap-témákkal gyönyörködteti a nézőt. Kurt Sutter, a Sons of Anarchy alkotója nemkülönben egy kisvárost választott a sorozat helyszínéül; öntörvényű motorosai egyfelől sztereotip karakterek (borostás ábrázatú, zsíros farmert viselő, sokat piáló, kemény fickók, akik honky tonkot bömböltetnek a kocsmában), másfelől valódi mélységgel felruházott jellemek, akik mélyen elhivatottak klubtársaik, családjuk és városuk iránt.

A hillbilly-mozik az amerikai filmipar legamerikaibb tételei, az ódon kontinens mozilátogatói értetlenséggel vegyes érdektelenséggel szemlélik ezeket a hagyományokat: a 2009-es Őrült szív (Crazy Heart) a hazai mozikban 40 milliós bevételt tudott elérni, míg külföldön alig 8 millió dollár értékben váltottak rá jegyet. A hillbillyk világa honfitársaink számára kiváltképpen perifériális jelenségnek gondolt egzotikum, nem látják mögötte a kritikus tömeget, ugyanekkor a kultúra gerincét jelentő hillbilly-zene Amerikában elképesztően erős, s különösen szerencsés körülménynek mondható, hogy a kiváló fiatal muzsikusoknak köszönhetően utánpótláscsapatokban sem szenved hiányt. Az alternatív country-mozgalom előadói (Nickel Creek, Cowboy Junkies) réges-régen elfoglalták teljes jogú helyüket a fősodorban, a bluegrass zsánerét élő klasszikusok (Alison Krauss, Rhonda Vincent) és szemérmetlenül tehetséges fiatalok (The Watkins People, Carolina Chocholate Drops) népszerűsítik, a country sztárénekesnői (Ashton Shepherd, Gillian Welch, Miranda Lambert) még a mai lemezpiaci helyzetben is komoly kereskedelmi eredményeket hoznak, a legendák (Hank Williams, Johnny Cash,Waylon Jennings) pedig a nemzeti kulturális örökség megkerülhetetlen kulcsfiguráivá nemesedtek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/05 15-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11041