KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Akira Kurosawa: Álmok

Géczi Zoltán

Dreams – amerikai–japán, 1990. Rendezte: Akira Kurosawa. Szereplők: Akira Terao, Mitsuko Baisho, Martin Scorsese. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

Az Álmok Kurosawa legszemélyesebb munkája, vérbeli szerzői mozi, egyedülálló zárvány a jidaigeki-zsáner nagymestereként méltatott direktor életművében. A nyolc rövidfilmből felépített mű forgatókönyvét több japán stúdió is visszautasította (hiába a nemzetközi szakma respektje, Kurosawát élete végéig ellentmondásos alkotóként könyvelték el hazájában), így az elkeseredett rendező Steven Spielberghez fordult, aki amerikai forrásból kalapozta össze a költségvetést. A forgatás nyolc hónapot vett igénybe; a filmkészítés technikai oldalát is behatóan ismerő, az új eszközök iránt mindig fogékony Kurosawa kedve szerint pepecselhetett a kamerákkal és a lencsékkel, hogy kompromisszummentesen vihesse vászonra vízióit. A tematikus, a rendező álmait megörökítő film velejét a művészi érzékkel és perfekcionista alapossággal megkomponált képköltemények adják, a dialógusok ritkásak, a háborús traumák és keserű bűntudat által uralt narratíva (amelyet már-már szentimentálisan tökéletes természeti képek oldanak) csupán ministrál a látványhoz. Bár Kurosawát fekete-fehér filmjei miatt szokás elsősorban tisztelni, a direktor rendkívüli esztétikai érzékkel bánt a színekkel: a nyitó epizód életerőtől kicsattanó, tarka természetábrázolása, a hóvihar-szegmens sivár fehérsége, vagy a Martin Scorsese szereplésével forgatott Vincent Van Gogh-szekvencia impresszionistáktól kölcsönzött palettája markáns arculatot ad a rövidfilmeknek. Ugyanakkor a rendező lelkiismeretes alkotóként tiszteletben tartotta a néző érzéseit: a komor témák után következő záróakkord (A vízimalmok faluja) bölcs derűje valódi zen-pillanat, az élet örök körforgásának szépségesen szelíd metaforája.

Kurosawa kései filmje financiális szempontból kudarc lett, s kritikai téren is csak mérsékelt sikereket aratott; reménykedjünk benne, hogy 22 évvel a bemutató után a filmművészet hívei már képesek értékelni eme szimbólumokban gazdag misztériumjáték szofisztikált csodáját.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11133