KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ezerízű szerelem

Baski Sándor

The Lunchbox – indiai, 2013. Rendezte és írta: Ritesh Batra. Kép: Michael Simmonds. Zene: Max Richter. Szereplők: Irrfan Khan (Saajan), Nimrat Kaur (Ila), Nawazuddin Siddiqui (Shaikh), Nakul Vaid (Rajiv), Yashvi Puneet (Nagar). Gyártó: UTV Motion Pictures / Dharma Productions / Sikhya Entertainment. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 104 perc.

Az indiai moziról általában nem az elégikus hangulatokra és a visszafogott érzelmekre asszociálunk, Ritesh Batra elsőfilmje azonban rácáfol az elvárásokra. Az Ezerízű szerelem távolról sem tipikus bollywoodi produkció – ezt az európai és amerikai koproducerek jelenléte is szavatolja –, nem fakad dalra benne senki, harsány színekkel megrajzolt álomvilág helyett pedig a mumbai-i hétköznapok szürkeségét próbálja visszaadni. A magyar cím sugallatával ellentétben a két főhős között sem tombol mindent felemésztő szenvedély, már csak azért sem, mert személyesen nem is találkoznak egymással. Sorsukat a központi metaforaként (is) szolgáló ételhordó köti össze: feladója egy fiatal háziasszony, aki szívvel-lélekkel elkészített kosztjával elhidegült férjét akarja visszahódítani, az ebéd azonban – a futár tévedése nyomán – egy nyugdíjazás előtt álló, magányos hivatalnok, Saajan asztalán landol. Az incidens másnap újból megismétlődik, a két idegen pedig, az ételhordót mozgó postaládaként használva, levelezni kezd egymással. A véletlen találkozás mindkettőjüket kirángatja a hétköznapok fásult rutinjából – eleinte csak a triviális gondjaikat osztják meg, majd egyre inkább kitárulkoznak a másik előtt. Az évekkel korábban megözvegyült férfi a magánytól és a feleslegessé válás gondolatától szenved, míg a nőt ingerszegény házassága és hűtlen férje teszi boldogtalanná. A két ember az anonimitás, a korkülönbség és a fizikai távolság ellenére – vagy éppen azért – teljesen egymásra hangolódik.

Az Ezerízű szerelmet ezen a ponton lehetne résmentesen beilleszteni a hollywoodi romantikus filmek kánonjába, de Batra nem él a kínálkozó hatásvadász megoldásokkal – a melankolikus hangulatot szentimentalizmus helyett inkább finom humorral oldja. Filmje a giccsben úszó Nicholas Sparks adaptációk helyett inkább a más kultúrkörben játszódó, de hasonló húrokat pengető argentin Medianeras párdarabja: a nagyvárosi elidegenedés univerzális témáját mindkettő különleges, helyi ízekkel fűszerezi, kiemelten ügyelve rá, hogy az érzelmes történet a fináléban se váljon érzelgőssé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11624