KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

HHhH – Himmler agyát Heydrichnek hívják

Benke Attila

HHhH – amerikai-angol-belga-francia, 2017. Rendező: Cédric Jimenez. Írta: Laurent Binet, Cédric Jimenez, David Farr. Kép: Laurent Tangy. Szereplők: Jason Clarke (Heydrich), Rosamund Pike (Lina), Stephen Graham (Himmler), Jack O’Connell (Kubiš), Mia Wasikowska (Anna). Gyártó: Adama Pictures / Légende Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 120 perc.

A második világháború egy-egy drámai eseményét a tengelyhatalmak szemszögéből bemutatni veszélyes feladat, a Sztálingrádnak (1993) vagy A bukásnak (2004) mégis sikerült úgy megtört emberi lényként ábrázolnia a németeket, nácikat, hogy közben ne oldozza fel őket bűneik alól. Cédric Jimenez is erre tett kísérletet a HHhH-val, melyben a rettegett SS-vezér, a megszállt Csehország kegyetlen helytartója, Reinhard Heydrich emberi oldalát kellene megismernünk.

A HHhH Laurent Binet azonos című szubjektív, de hiteles dokumentumokra alapozott történelmi regényét követi. (A Heydrich elleni merényletről 2016-ban már készült egy film, Sean Ellis Anthropoid-ja.) A mű párhuzamosan mutatja be a haditengerészből náci vezetővé váló Heydrich ténykedését, és az ellene merényletet elkövető cseh Jan Kubiš és a szlovák Jozef Gabčík felkészülését az 1942 májusában végrehajtott Anthropoid-hadműveletre. Így a HHhH nem a „mi történt?”, hanem a „hogyan?” és a „miért?” kérdések miatt lehetne izgalmas. Ám a film megmarad felszínes – bár expresszív-drámai stílusa miatt hatásos – háborús thrillernek. Habár Cédric Jimenez már a film elején is erőlködve bizonygatja, hogy a helytartóként rendkívül brutális Reinhard Heydrich amúgy remek családapa, de a szadista gonosztevő képét nem képes árnyalni. A legérdekesebb jelenet egyértelműen Heydrich haláltusája, ilyen érzékletesen és kreatívan kevesen tudták ábrázolni az elmúlást: eleinte furcsa színek, majd képi torzítások, végül lassú elsötétedés jelzik, hogy a legyőzhetetlennek hitt gonosz is halandó. Ráadásul Heydrich mellett a két cseh/szlovák ellenállót sem sikerült kellőképp izgalmassá tenni, jóllehet, a nácik ellen folytatott elkeseredett, végső küzdelmük minden filmes túlzás ellenére igen drámai. Kár, hogy a HHhH inkább sokkoló akciójelenetei miatt hatásos, egyszer élvezhető történelmi kalandfilm, és nem emlékezetes dráma, ami valójában lenni szeretett volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13452