KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bella Martha

Vaskó Péter

 

Milyen gyakran hallotta ön ezeket a szóösszetételeket: német humor, német konyha? Mi tagadás, nem ezek a területek jutnak először eszünkbe a germán erények közül. Erről az alapról startol a Bella Martha, a maga bajor konyhai vígjátékával, hogy mindezen nevessen egy kicsit – no meg szomorkodjék. Ne gondoljunk az olasz filmek nagycsaládos paszta-orgiáira, véresen kisütött szereplőkre a la Greenaway, a Szindbád-féle húsleves-erotikára, vagy a francia gourmand-filmek költői és eksztatikus elragadottságára Luis de Funes ámokfutásától a pekingi kacsába ölt nagy európai konyhafőnökökön keresztül Vatelig, az öngyilkos királyi mesterszakácsig.

A főszereplő Martha kiváló szakácsnő egy luxus-étteremben: szorgalmas, megbízható és precíz, mint egy dízelmerci. Mégsem lehet azonban minden rendben, mert a szép Martha pszichológushoz jár, hogy a jó doktorral együtt elemezzék hideg fej és forró levesek ellentmondásait. Ám ez nem Woody Allen-film, a doki nem flörtöl. Már-már úgy tűnik, a szép Martha elevenen fagy meg a nyílt láng mellett, amikor hirtelen ráborul a szottyos-szaftos élet. Magához kell vennie anyja halála miatt magára maradt 8 éves unokahúgát, ráadásul munkahelyén felbukkan egy rivális olasz szakács. Martha igyekszik a belénevelt kötelességtudással kifőzni valami megoldást a „problémákra”, de a kislány és a bohém idegen rádöbbentik, hogy milyen sótlanul is él. Mindezeknek köszönhetően a film végére Marthának néha már az arcizma is rezdül.

A mélyhűtött Martha és a forróvérű spagetti-mágus olasz kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolata még leginkább az 1987-es kiváló dán filmre, a Babette lakomájára emlékeztet, ahol a Dániába menekült francia szakácsnő rafinált ételeivel szinte vallásos élményben részesíti a jütlandi, savanyú heringen felnőtt puritánokat. De azért itt még nem tartunk, a Bella Martha a lélekre égett szigort félősen visszafogott iróniával és fékezett habzású szenvedéllyel lazítja fel, mintha félne attól, amit tulajdonképpen mond: azok a kiabálós, nagymosolyú mediterrán ágrólszakadtak mégiscsak izgalmasabb népség, mint az Audikba zárt kispolgárok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2055