KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mint egy angyal

Ádám Péter

 

A Jaoui-Bacri tandem második játékfilmje láttán az embernek olyan érzése támad, mintha visszalépés volna a sokat ígérő elsőhöz, A mások ízléséhez képest. Mintha ez a második film valahogy sápadtabb, vázlatosabb, csenevészebb volna. Már csak azért is, mert tulajdonképpen nincs is igazi cselekménye: van jellegzetes miliő (a „balparti” párizsi művészértelmiség sznob mikrovilága), van atmoszféra, van jó dialógus és van némi sovány konfliktus is, de mintha az alkotók a sztorit már fölösleges fényűzésnek érezték volna.

Étienne Cassard (a szélsőségesen egoista írófejedelem érzéketlen figuráját Jean-Pierre Bacri alakítja) gátlástalan zsarnokként uralkodik környezetén, a családján meg a párizsi könyvkiadás szemétdombján. Cassard korlátlan ura ennek a sekélyes értelmiségi látszatvilágnak, amelynek a filmben senki se meri megkérdőjelezni a törvényeit. Csak Lolita lázad ellene, kamaszlánya; ez az elbűvölő teremtés a film egyetlen hiteles figurája.

Vele mindössze az a baj, hogy duci. Hogy semmilyen szempontból sem tud, és nem is akar e látszatvilág kánonjának megfelelni. Jellemző, hogy még énektanára (Agnes Jaoui) se hisz benne, még ő is csak akkor fedezi fel a tehetségét, amikor kiderül, hogy az ünnepelt író lánya. Lolita képtelen ezt a látszatokra épülő értékrendet elfogadni. De ne várjunk drámai konfliktust, nagy megtagadást, heves összeütközést, a Mint egy angyal inkább a beletörődés, a lemondás, a csöndes fájdalom filmje. És persze a visszafogott iróniáé is.

Az eredeti francia cím (amely egyszersmind a filmben sokat emlegetett regénynek is címe) legelőször is a képi kultúra sekélyességére, de emellett, ha közvetetten, áttételesen is, a szülő-gyerek konfliktusra, sőt, a látszat és valóság, a felszín és mélység rövidzárlataira is utal. A film, igaz, sok újat nem mond se a férfiönzésről, se a párizsi íróvilág belterjes mikrokozmoszáról, de van egy-két megkapóan hiteles jelenete. És Lolita szerepében Marilou Berry (aki Josiane Balasko lánya) igazi felfedezés, nagyon nagy élmény, nélküle a film alig volna több átlagos karaktervígjátéknál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8244