KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zöld hentesek

Schreiber András

De Gronne slagtere – dán, 2003. Rendezte és írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Sebastian Blenkov. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Bjarne / Eigil), Mads Mikkelsen (Svend), Line Kruse (Astrid), Nicolas Bro (Hus Hans), Aksel Erhardtsen (Villumsen). Gyártó: M&M Productions / TV2 Danmark. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

 

Egy budapesti városi legenda szerint a hatvanas években, dacolva a hiánygazdasággal, a Klinikák proszektúrájához közeli üllői úti hentesüzletben mindig lehetett friss májat kapni. Ínség idején más értelmezést nyer a szervkereskedelem, és mást értünk a friss hús fogalma alatt – a viccet félretéve a nyers létösztön oldhatná némiképp az urbánus szóbeszéd erkölcsi feszültségét, csakhogy a legenda szerint a törzsvevőknek sokkal jobban ízlett a pult alól vásárolt belsőség, mint az állami beszállító portékája. A húshiány csak apropója a gusztusnak, pont úgy, ahogy a Delicatessen rémházának lakói is rákapnak a másik ízére. Lupus est homo homini – a szállóige testé lőn, ezt bizonyítja megannyi kannibál-mozi, a témától pedig cseppet sem idegen a tréfa: a borzalmat legsikeresebben humorral lehet enyhíteni.

Anders Thomas Jensen (Ádám almái, Mifune utolsó dala) 2003-as alkotásában – a Caro-Jeunet páros opuszához vagy a Sweeny Toddhoz hasonlóan – a kannibál mészárszék történetét vérfekete humorban áztatva tálalja fel. A két tragikomikus, munkájában sikertelen hentes, Svend és Bjarne egy véletlen balesetnek köszönhetően (tévedésből a hűtőkamrában tevékenykedő villanyszerelőre zárják az ajtót) találják meg az áhított piaci rést; ugyanakkor az újdonsült delikátesz-üzem számára épp a nehezen (és kikezdhetetlen erkölcsi gátakba ütköző eszközökkel) előteremthető friss hús jelenti a szűk keresztmetszetet (az indíték és az eszközök hátborzongatóan hasonlatosak a Raoul a terítéken című Paul Bartel-klasszikuséhoz). A Dogma-forgatókönyvíróként befutott dán direktor hamisítatlan fekete komédiát rendezett, szikár, visszafogott stílusban, ugyanakkor a legapróbb részletekre is figyelve. Ez a részletgazdagság azonban a tanulságot illetően nem jellemző: Jensen keveset moralizál, így aztán az erkölcsi mócsingra áhítozóknak bőven van min rágódniuk. Hely hiányában álljon itt talán a számunkra legkézenfekvőbb értelmezés, miszerint „az vagy, amit megeszel”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9519