KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/szeptember
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Rózsa Miklós (1907-1995)
DOKUMENTUMFILM
• Lengyel László: Nyomorúság Szociofilm
MAGYAR FILM
• Turcsányi Sándor: Helyszínlelés Szomjas György roncsfilmjei
FORGATÓKÖNYV
• Szőke András: Boldog lovak Forgatókönyv-részlet
LENGYEL FILM
• Bikácsy Gergely: Lengyelvér Eltűnt filmévszakok

• Szilágyi Ákos: Klimov Mester és Margaritája Budapesti beszélgetés
• Schubert Gusztáv: A Farinelli-eset Árnyékfilmezés
FORGATÓKÖNYV
• Moldován Domokos: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szőcs Géza: Róma angyala Kasztrált énekesek – Szinopszis
• Szentkuthy Miklós: Reflexiók a Heréltek próbafelvételéhez

• Gelencsér Gábor: A hang Corbiau: Farinelli
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A külvárosi költészet dokumentaristája Marcel Carné
• Nánay Bence: Szegény B. B. Balázs Béla
• Kelecsényi László: Ólomsúlyú emlékkönyv hitehagyott filmbolondoknak A film krónikája
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mi van? Égi manna
FESZTIVÁL
• Báron György: Rés a fogak között San Francisco
• Dárdai Zsuzsa: Másként filmezők Mediawave
KRITIKA
• Fáber András: Mah-jong és Wagner-ballada Tébolyító zörejek a Kék Villa körül
• Takács Ferenc: Special effect Elveszett gyermekek városa
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Mindörökké Batman
• Fáber András: A szabadság ösvényein
• Déri Zsolt: Leon, a profi
• Takács Ferenc: Casper
• Hungler Tímea: Atomcsapat Power Rangers
• Barna György: Rejtekhely

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

E-mozi

Együttlét

Galambos Attila

Tillsammans – svéd-dán-olasz, 2000. Rendezte és írta: Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantås. Szereplők: Lisa Lindgren (Elisabeth), Michael Nyqvist (Rolf), Emma Samuelsson (Eva), Sam Kessel (Stefan), Gustaf Hammarsten (Göran). Gyártó: Memfis / Film i Väst / Keyfilms Roma / SVT Drama, Göteborg / TV1000 AB / Zentropa. Forgalmazó: Grantfilm Kft.. Feliratos. 106 perc.

 

A hetvenes évek közepe a svéd jóléti modell fénykora. Az eurovíziós dalfesztiválon befut az ABBA, Björn Borg elkezdi wimbledoni sikerszériáját, sőt a lejtők királya, Ingemar Stenmark is veszi az akadályokat.

Lukas Moddysson 2000-ben gondolta úgy, hogy történelmi filmet készít a félmúltról, amire még mindenki emlékszik, de már elég távol van ahhoz, hogy némi rálátással lehessen rá visszatekinteni. Akkor nyúl az aranykorhoz, amikor a Palme-gyilkosság és egy valutaválság után keresi a helyét a nem csupán materiálisan megrendült társadalom.

Az 1968 utáni Skandinávia egyik kedvenc terepén, egy kollektívában, zárt közegben játszódik a svéd társadalmat és a korszakot modelláló Együttlét. Itt fel- és megidéződik az az életérzés, melyet Von Trier 1998-ban az Idiótákban már egy lezárt kor iránti fájdalmas és hamis nosztalgiaként ábrázolt. Ott csak a hülyét játszva lehetett közös életet teremteni, de 1975-ben még csupán a törésvonalak látszanak. Igaz, elég élesen. Hiszen Moddysson tipizál, így mindaz megtörténik a kollektívában néhány hónap alatt, mely folyamatok és események máshol, máskor, a valóságban hosszú évek alatt zajlottak le. A tipizálás szerencsére nem csap át sem közhelyességbe, sem tételszerűségbe, ami leginkább a szatírát tompító szeretetteli humornak, az önmagukban is érvényes epizódocskáknak köszönhető.

Az Együttlét erősen baloldali és zöld társaságába cseppen az erőszakos férjét elhagyó anya két gyermekével. A kispolgári miliő és a kollektíva találkozása, valamint a gyermeki szem sajátos – őszinte – látásmódja felszínre hozza a visszásságokat éppúgy, mint az intenzív közösségi élet előnyeit. A szomszéd kövér kisfiúval szemüvegalapon összebarátkozó Éva állítja fel a legpontosabb diagnózist – itt mindenki a társadalommal szemben határozza meg magát, így rossz kaját esznek, csúf ruhát hordanak, és szar zenét hallgatnak, mert az más. A filmet uraló meleg színek és az optimista végkifejlet sem feledtetheti azonban, hogy ez a hazájában majdnem 900.000 nézőt vonzó gyöngyszem is a magányról, az annak elkerüléséért folytatott, a hetvenes években még sikeresnek látszó küzdelemről szól.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9752