KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülő osztály

Köves Gábor

 

„Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek!” – A repülő osztály legfrissebb feldolgozása Erich Kästner saját szavait használja mottójául, mintegy ígéretet téve ezzel, hogy szellemében hű marad Kästner klasszikus ifjúsági regényének finom humorral és mély együttérzéssel átszőtt, derűs-szomorú világához. Annál is inkább érdekesnek tűnik a vállalkozás, mivel Jonathant, a regény dickensi, árva kis hősét a Lufthansa menetrendszerinti járata repíti tanulmányai új helyszínére, tehát nemcsak időben, hanem térben is eltávolodunk az eredetitől, amikor a harmincas évek Hamburgja helyett az egyesült Németország keleti nagyvárosába, Lipcsébe érkezünk. Szerencsés esetben mindez jelenthetné azt is, hogy az internátusi gyerekek története igazi mai történetté válik, melyben nem csak a baseballsapkák állása és a háttérben feltűnő autópark utalna a jelen állapotokra, hanem a gyerekszereplők konfliktusai, az őket körülvevő elvadult világ ridegsége is. Igazán nem valamiféle vad realizmust, könyörtelen nihilt szeretnénk számon kérni ezen a 2002-es keltezésű mesefilmen, pusztán csak a „szomorúság” és „szerencsétlenség” őszintébb ábrázolását hiányoljuk. Meglehet persze, hogy a mi elvárásaink a túlzóak, és annak kéne szeretnünk ezt A repülő osztály adaptációt, ami: nevezetesen egy ártalmatlan, export-képes, ifjúsági tévéjátéknak. Mégis, talán éppen Kästner kölcsönvett szép szavai hatására a Négyszáz csapás és a Zsebpénz Truffaut-jához hasonló érzékenységű filmest szerettünk volna a rendezői székben látni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1917