KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A repülés elmélete

Kis Anna

 

Gondolhatnánk azt is, hogy csöpögősre, kicsit egyszerűcskére sikerült az egyébként kényes alapkérdés érzékenynek szánt feldolgozása. A repülés elméletét nézve azonban felötlik a gyanú, hogy itt mindez talán mégiscsak fordítva működik: a rendező zsarolni próbálja korrekt gondolkodású nézőjét. Fejébe vette, hogy igenis könnyfakasztó filmdrámát csinál, mi több, még ahhoz is ragaszkodik, hogy szívet facsaró zenei aláfestés mellett Kenneth Branagh saját világmegváltó lelkétől vajpuhává olvadt premier plánját kelljen néznem drámai csúcspont gyanánt. S hogy én ezt pisszenés nélkül meg is tegyem, alattomos cselhez folyamodik. Olyan elemien zavarba ejtő témát vág a fejemhez, amellyel kapcsolatban számításai szerint nem veszem majd a bátorságot vadul fröcsögve szitkozódni – egy nyomorék lány szexuális vágyairól lesz szó ugyanis.

Két párhuzamos sors mentén fejti ki alapfilozófiáját a film: Jane tolószékhez kötött, érthető emberi beszédre már alig-alig képes fiatal lány, akinek életcélja az, hogy bármi áron is, de elveszítse kényszerből őrzött szüzességét. Richard sziszifuszi Ikarusz-szindrómában szenvedő önjelölt drámahős, aki krízises életének küzdőteréül ezúttal a repülőgépbarkácsolást jelölte ki. Mindegy mi van, csak mindig más legyen, s bár ezt a sportot sokféle szinten lehet űzni, végelszámolásban a probléma mégis ugyanaz marad. Ha az ember nyomorék, egészséges szexre vágyik, ha van két egészséges lába, akkor jobb volna repülni inkább, ha kínkeserves helyzetbe kerül, sebtiben lelki kriplit jelent, ha pedig olyan drámahős szeretne lenni, amilyenbe még maga is belekönnyezik, akkor nagy nehezen összetákolja a két szárnyon szálló szimbólumszerkezetet, és átengedi a repülés kizárólagos jogát valakinek, akit nagyon szeret. Megannyi szimbolikus sulykolás után is biztos ami biztos, Kenneth Branagh a finisben elárulja még: a repülésnek történetünkben egynél több jelentése van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3000