KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sárkány és Papucs

Szemadám György

 

A Pannónia Filmvállalat szórakoztató nagyüzeme ezúttal egy olyan produkcióval rukkolt ki, amely alkalmasnak látszik arra, hogy több generáció által is fogyasztható „családi filmmé” váljon. A rajzfilm a már sokadik paródiát megért Arthur király lovagi tornák zajától kissé túl hangos udvarába vezeti a nézőit. A szellemes epizódokkal tarkított, nem túl vaskos cselekmény akkor válik igazán kacagtatóvá, amikor az öntelt Arthur egyik képzeletbeli hőstettét kezdi mesélni, s a látvány az elbeszélő szertelen fantáziájának csapongását próbálja követni. Habár az egész filmben egy kissé túl sok a szöveg, az eseménytelen dialógus, és néha túlontúl ismert gegek sorjáznak előttünk – ilyen a mély pocsolyára lovagi gesztussal ráborított köpeny – a film nincs híján „láványos” pillanatoknak. Alkotói szemlátomást örömüket lelték a rendkívüli igényességgel megfestett hátterek előtt felszikrázó „varázsos” fényhatásokban.

Ugyancsak magas szintű technikai bravúr – és mellesleg remek poén – a boszorkány varázsgömb-videója, mely talán a magyar rajzfilm történetében először mutat be rajzfilmet a rajzfilmben. Ugyanakkor a figuratervek és az animáció színvonala – mint ahogyan az a játékfilm-hosszúságú rajzfilmek esetében szinte törvényszerű – igen egyenetlen. Míg Guinevra királyné naturalisztikusan megformált alakja – legalábbis a film első felében – szellemesen, jól animált, addig Lancelot mozgatása merev, szegényes. Kettejük, továbbá Arthur király és a szolgálólány alakja pedig egy egészen más grafikai világba való, mint a karikatúra-lovagoké, az udvari bolondé, vagy az amerikai rajzfilmekből közéjük tévedt, szerencsétlen, nyugdíjas sárkányé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4771