KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ifjú Einstein

Tamás Amaryllis

 

Az excentrikus elmét tetten érni az alkotás tiszta állapotában – regényes életrajzok képtelen próbálkozása. A zsenialitást befogadni, rejtélyét ábrázolni nehezebb kísérlet, mint zseninek lenni. A zseni születik. Leglényegét felfogni, megkövetelné, hogy azzá légy, ami nem vagy. „A semmiből egy új, más világot teremtettem!” – fogalmazta meg Bolyai János az alkotói talentum ars poeticáját. A lenyűgöző energia és szenvedély, az átlag fölé magasodó tudás titkának megfejtése helyett – e filmben is – képtelen torzítások, hamis képzelgések feladata volna átélhetővé tenni a korszakos tehetség sokszínű ragyogását. Az átlagemberek legkevésbé a matematikusokat, fizikusokat ismerik, talán ezért esett a rendező választása a kivételekre e „boldog, absztrakt világból”:– a fizikus Einsteinre és Mme Curie-re. A gyermeteg zagyvaságból csak az einsteini különös nézőpont hiányzik, tudniillik az – a filozófiai gondolkodásban is mérhetetlenül tágasabb teret nyitó – elképzelés, hogy a tér geometriája és a nehézkedés között összefüggés van. De annak a virtuóz eleganciának sincs itt nyoma, ami a tíz évvel ezelőtt frenetikus sikert aratott Picasso kalandjai sajátja volt. Az a kommerszebb életrajzi filmek közt merész, szarkasztikus látásmódjával nyert csatát, pimaszul hintázott az életfogytiglani ifjúságra ítélt eleven szellem sorslibikókáján. Az ausztrál filmbohózatként hirdetett Ifjú Einstein nem ilyen, csupán a Warner Bros szellemi divatbutikjából kikerült, videóklip-intelligenciájú termék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4772