KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyik viseli a másik terhét

Zalán Vince

A film címét a bibliából kölcsönözte a lipcsei születésű rendező, Lothar Warneke. S ez igazán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a biblia könyv-valójában szinte mindvégig jelen van a filmben, az egyik főszereplő, egy evangélikus pap szanatóriumi éjjeliszekrényén, hogy azután helyet-helyet cseréljen a szobatárs rendőr-milicista fő olvasmányával, egy Lenin-kötettel. Amit a vásznon látunk, az lényegében nem más, mint enyhén ironikusra hangszerelt vita-dialógus egy kommunista és egy lelkész között a szektorokra osztott Berlin első hónapjaiban. A nézők között bizonyára akadnak majd olyanok, s nem is kevesen, akik a rendezőtől eltérően nem szanatóriumi idillként emlékeznek erre az időre, és olyanok is, akik a párt és az egyház képviselőitől egész életükben kevesebbet hallottak a toleranciáról, mint ahány eszmefuttatást vesztegetnek erre a filmben. Sőt, talán vannak, akik szívesebben néznének Németország keleti feléből származó olyan filmet, amely az evangélikus egyház és a hatalom mai kapcsolatairól szól. Mindazonáltal talán még ezek a nézők is megbocsátják a rendező szemérmetlen álnaivitását, annál az oknál fogva, hogy oly korban, mikor Európában embereket gyilkolnak le az államhatárokon, a párbeszédnek szüksége van minden rendű és rangú propagandára. Talán még olyan szemináriumi tündérmesére is, mint Lothar Warnekéé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5411