KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sivatagi lavina

Tamás Amaryllis

Az akció ékesszólás – mondotta volt párszáz esztendeje Shakespeare. Nem állít mást Vic Armstrong rendező sem, az amerikai erőszakfilm-széria újabb reprezentánsában. Minden idézőjel nélkül görgeti nézői elé a tébolyult, vérfagyasztó „valóságot”. Iróniának, fricskának nyoma sincs, kegyetlen-feszült képsorok komorítanak-tudósítanak ékesszólóan egy meggonoszodott világról, ahol az effajta, hatalmi visszaélést leleplező történetek napilapok kishírrovatában is „salátának” számítanak. A rend őrei és a bűnözők kalandosnak és rejtélyesnek hitt „titokzatos” világában, az eltorzult, zsákutcás „harcban” nincsenek szabályok, a japán autócsodák nagybani eltüntetésére specializálódott maffia „rejtélyes” lelepleződése különösebb meglepetést valószínűleg csak Ritának, a szexbombára vett seriflánynak okoz, s nem a közönségnek.

Ha eltekintünk a homoktengerben zajló őrülettől – a sivatag még mindig „gigászian” gyönyörű. George Segal a bajszos nyomozó szerepében maga a kárhozat, a végítélet, a világvége egy személyben. Hogy Joshua fája hogyan került bele a filmbe (ez az eredeti cím), azt komplikáltabb kérdésnek gyanítjuk. Netán az intelligensebb ellenfelek megtévesztésére? Vagy hogy az is bemenjen a moziba, aki különben nem? „Békebeli” Bruce Lee-filmeken edződött néző tudja: a taktika a félrevezetés játéka. Joshua fáját Sivatagi lavinára magyarították. Megfejtés: A Bibliában és a Kalifornia-térképeken.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=666