KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagyivók

Koltai Ágnes

 

Szép dolog a hagyománytisztelet, de nagy teher annak, aki tudomást sem akar erről venni. Kvirikadzénak mindössze erre a lapos gondolatra tellett filmjében.

Egy régi grúz hagyomány szerint az esküvőt, keresztelőt, temetést követő nagy lakomán a hivatásos szónok, a tamadán mondja a köszöntőket, tósztokat. E kiváltságos funkciót csak az nyerheti el, aki egy hatalmas ivókürt tartalmát egyszerre le tudja hörpinteni. A Nagyivók ezt a kétségtelenül bizarr népi hagyományt akarja megfricskázni a modern ember eszmei magaslatáról. Nevetségessé próbálja tenni azokat az embereket, akik megrekedtek ilyen ősi csacskaságoknál, pedig az olyan kisvárosokban is, mint Anara, eljutott már a modern világ meteorológiai rakéták képében.

De a rendezőnek nincs se humora, se fantáziája; az ugyanis nem különösebben szórakoztató, hogy az egyik küzdő sokéves alkoholkúra következményeként hallucinál, és medvét lát a házigazdákban, akiket heves golyózáporral ostromol, s az sem mulattatóbb, hogy a másik ijedtében három hónapra elalszik. Az ivókürt elnyeréséért folytatott (nemtelen) küzdelem rendkívül unalmas, így nem is terjeszti kellő mértékben a „kultúrember” fölényét. Ettől a filmtől ugyan nem robban fel a hagyományok erős vára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/04 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7914