KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az élet dala

Tosoki Gyula


Song One – amerikai, 2014. Rendezte: Kate Barker-Froyland. Szereplők: Anne Hathaway, Johnny Flynn, Mary Steenburgen. Forgalmazó: Sony Pictures Home Entertainment. 85 perc.

 

Már Óhollywoodban megszületett a melodráma azon válfaja, amely zenészhősöket emel középpontba (Humoreszk, Trombitás fiatalember), és ebben nincs semmi különös, hiszen a műfaj hatáspotenciálja igencsak megnövelhető a cselekmény terébe helyezett zenedarabokkal vagy dalokkal. A kortárs szcénában szép számmal akadnak hasonló filmek (Őrült szív, A nyughatatlan, Llewyn Davis világa), és Az élet dala is zenészhőst állít középpontba, ráadásul mindjárt kettőt, a végzetes balesete miatt kómába került ifjú tehetséget és egyszálgitáros idolját, akik között előbbi nővére (Anne Hathaway) közvetít. Melodrámaműfaj és zene kapcsolata ritkán annyira bensőséges, mint ebben a filmben, az alkotók még az épkézláb cselekményről is lemondtak, no meg a dialógusokkal sem bíbelődtek sokat, az érzelmek „ábrázolását” elsősorban a szimpla, mégis pompás – gyakran éppen egyszerűségüknél fogva megkapó – melódiákra bízva. Sajnos a film képi megvalósítása már gyengébb, Kate Barker-Froyland rendező-forgatókönyvíró vizuális fantáziája ugyanis kimerül abban, hogy kézből vett felvételek sorában a fátyolos tekintetű Anne Hathawayt mutassa, hol séta közben, hol pedig zárt térben – a szobájában magányosan vagy a kórházban, haldokló testvére mellett – mélázva. Ha csupán feleannyira lett volna leleményes a rendező, mint amennyire a soundtrack felelőse vagy a kifejezetten a filmhez készült dalok komponistái, akkor pazar lenne a végeredmény. Így viszont csak egy szerethető és csupaszív, ámde bicebóca mozi készült.

Extrák: Kisfilm a filmzene felvételéről.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12401