KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légörvény

Turcsányi Sándor

 

Van itt minden, mint karácsonykor. Sorozatgyilkos, gépeltérítő, hirtelen támadó vad égiháború, a szónak mind meteorológiai, mind rendőrhatósági értelmében, és nem utolsósorban karácsony. A rugalmasságáról és demokratizmusáról méltán ismert amerikai igazságszolgáltatás ugyanis a szeretet e szép ünnepén viszi kivégezni elítéltjeit. Piros alma, aranyág, minden finomság kerül ilyenkor a bitófa alá. A hóhér Jézuskának öltözik, a pribék kihízta a krampusz-jelmezt, míg a bűnös számára beköszönt egy hosszú, csendes éj.

Azért az elég jó, hogy Amerika olyan messze van ilyenkor. Ám semmi sem úgy van, ahogy. Az egyik bűnöző leöli a szállításukra rendelt rendőrséget és eltéríti a kivégzés helyszínére igyekvő légijáratot. A másik bűnöző meg leöli az egyiket, mert le akar zuhanni Los Angeles városára. Jaj! Szóval nagyjában-egészében arról van szó, hogy létezett egyszer egy hallatlanul ostoba moziszéria, Airport, 69-ben indult, mára már el is felejthettük volna, ha a Magyar Televízió a bosszantásunkra időnként nem rángatná elő, notabene: mindig úgy karácsony táján. Na, ennek azt hiszem a 75-ös darabjában Karen Black, aki ugyancsak szép teremtés volt, mint stewardess, a végén jól leteszi a gépet. A Légörvény végét nem árulom el, azt sem, hogy honnan lopták.

És még a lány sem olyan szép.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1503