KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Téli vendég

Hungler Tímea

 

Nem egyének a főszereplők Alan Rickman szép, embermeleg filmjében, hanem egyénként lélegző párok: a férjét gyászoló Frances és anyja, Elspeth; Frances fia, Alex és a meghódítására minden praktikát bevető szomszéd lány, Nita; a halálfélelmeiket temetések látogatásával oldó idős barátnők, Chloe és Lily; valamint a sulit éppen elbliccelő két kisdiák, Tom és Sam.

Az egy nap alatt játszódó történet a párok egymáshoz fűződő viszonyáról, a viszonyok módosulásai és egy-egy sorsfordító döntés meghozatalá körül forog. A laza epizódokat a közös helyszín, mindannyiuk otthona, a skóciai tengerparti városka kapcsolja össze. Itt élnek hőseink, akik közül az egyik fél a párból mindig erősebb, a változtatás, a változások híve, igenli az életet; a másik viszont ezer szállal kötődik a múlthoz, a megszokotthoz, az állandóságot, az örök változatlant keresi – a halál vonzásában él.

És hogy kicsoda „a téli vendég”? Kinek régóta várt és szívesen látott, másnak azonban nem kívánt társaság: a másik, a másikban megfogalmazódó változás, vagyis a télbe, a Halál-metaforába beköszöntő Élet lehetősége.

Az állandóhoz és a változóhoz fűződő kapcsolat az, melyről filmünk valójában szól, melyhez szereplőink hozzáállása állandóan változó; nem lezárt történeteket láthat a néző a vásznon, hanem egy múltbeli történet lezárulását és egy új történet kezdetét, vagyis magát a Változást.

Tom az utolsó kockákon nekiindul a befagyott tengernek háta mögött hagyva barátját a biztos parton, az újat, az ismeretlent választva, bizonyítva ezzel a film tanulságát, amelyet az előttünk alakuló párkapcsolatok is hangsúlyoznak: élni gyakorta nehezebb, mint meghalni – legalább is ugyanakkora bátorság kell hozzá, mint a halálhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/02 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3965