KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aranyeső Yuccában

Mátyás Péter

 

Michele Lupo filmrendező és Bud Spencer egymásra találása nem újkeletfi, bár kétségtelen, hogy együttmunkálkodásuk eredményei (Seriff az égből, A seriff és az idegenek vagy az Akit Bulldózernek hívtak) nem hagytak bennünk mély nyomot. Ha csak nem negatív előjellel. A Piedoneként népszerűvé lett filmszínész ezúttal a vadnyugatot járja, alakját a rendező ismét eltúlozza a legendák módjára: övé a leggyorsabb colt, ha kell, több tucat embert intéz el puszta öklével, s egy fogadó teljes kínálatát képes végigenni. A film elejére akár felírhatnánk a jól ismert zenei figyelmeztetést: anche. Mert a vezérszólamot ugyan Bud Spencer játssza, ám nélkülözhetetlen szerep jut a tollakat hajában viselő indián barátjának, aki a veszélyhelyzetek teremtésével a cselekmény legfőbb mozgatója. Ezért a film eredeti címe: Figyelj a tollra.

Michele Lupo vadnyugati revüjében a siker szinte minden kellékét felvonultatja: portyázó indiánok éppúgy szerepelnek, mint bankrablás és kocsmai verekedés. A mese egyszerű és közérthető, a zenét Morricone szolgáltatja. A film annyira hevenyészetten torzítja el hőseit, a kellékek annyira a klasszikus western megromlott és akadémizált utánzatai, hogy az irónia – például egész indiáncsapat megfutamodása a főszereplő elől – viccé sekélyesedik. Ez a film kivonata mindannak, ami életünkben és a westernekben is hamisítvány.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/11 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5987