KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mennyei napok

Zsilka László

Az alkotók valami nagyon megrázó, nagyon elgondolkoztató művet szándékoztak létrehozni. A Mennyei napok minden képsorán, valamennyi kockáján szinte átsüt abbéli igyekezetük, hogy megrendítsék a nézőt. Ám a film éppen ettől vált elviselhetetlenül didaktikussá, helyenként már-már nevetségessé. Mert hogyan vehetnénk komolyan a két főhős, Bill és Abby szerelmének s hányattatásának történetét, amikor a páros tagjainak jelleméről igazából semmit sem tudhatunk meg, néhány vaskos közhely kivételével.

Szomorú történetüket vélhetnénk sorstragédiának, a társadalmi igazságtalanságok törvényszerű következményének. Ebben a filmben azonban ilyesmiről nincs szó. Nem más az egész, mint egy szociológiai tétel: a szegénység, a kiszolgáltatottság eltorzítja a lelket megfilmesítése. A rendező (aki munkájáért 1979-ben a rendezés díját kapta a cannesi filmfesztiválon) láthatóan a klasszikus realista módszert kívánta követni az elbeszélés módjában és a képi megfogalmazásban. Az operatőr, Nestor Almendros munkáját elemezte, s elismerőleg méltatta a nemzetközi szaksajtó, az amerikai Filmakadémia pedig Oscar-díjjal jutalmazta. Bizonyára nem az ő hibája, hogy a korabeli tárgyak, járművek, munkagépek bemutatása időnként egy múzeumi oktatófilmhez hasonlatos. Kicsit kevesebb szentimentalizmus, s akár jelentős mű is lehetett volna a Mennyei napok.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7074