KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szuperexpressz

Zsilka László

 

Nincs unalmasabb valami, mint egy szemmel láthatóan borzasztó érdekfeszítőnek szánt bűnügyi film, amely végül semmiféle izgalmat nem vált ki a nézőben. Nemcsak azért, mert a téma már untig ismert: ha a banditák nem kapják meg a pénzt, robban a bomba, ezúttal egy szuperexpresszen. Hanem azért is, mert a Szuperexpressz szereplőinek játéka színtelen, a rendezés együgyű. (Persze, nem tudjuk, hogy a japán közönség körében miként hat a szituációtól független, állandó rezzenéstelen arc, a semmibe révedő tekintet – történjék bármi.) Ez a stílus, ebben a filmben, inkább komikus, mint drámai. És a rendező hiába veti be a nyugat-európai tucat-krimikből ismert összes hatáskeltő elemet: az autósüldözést, a pisztolypárbajt, a pánikot, a kritikus időponthoz közeledő óramutatót – a film ennek ellenére összefüggéstelen epizódokra esik szét, bármelyik jelenet fölcserélhető, némelyik akár el is maradhatna, nem szolgálja a végkifejletet. A csapnivaló dramaturgiához társul még valamiféle erkölcsi mondanivaló arról, hogy nem jó a hatalommal ujjat húzni, mert hiába vagyunk elszántak, a rendőrség még elszántabb.

Ilyenformán csupán a 220 kilométeres sebességgel száguldó, halálos pontossággal közlekedő csodavonatban gyönyörködhetünk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/06 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7076