KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szárnyalás

Oravecz Imre

Hogy konkrétan mit tett Ciolkovszkij, a nagy orosz tudós a rakétarepülés eszméjének megvalósításáért, az nem derül ki számomra e maratoni hosszúságú, kétrészes, színes szovjet filmből. Persze nern ezt nehezményezem igazán. Hanem azt, hogy azt sem tudom meg belőle, mit jelentett rendkívüli képességekkel megáldott, de meg nem értett földi halandónak (értsd: zseninek) lenni a cári Oroszországban. Márpedig engem ez érdekelne. Annál is inkább, mivel maguknak az alkotóknak is ez lehetett a szándéka. A vásznon azonban egy szentenciákat ontó, régi svádájú, élhetetlen középiskolai fizikatanárt látunk, aki egy rejtélyes jövőlátomástól sarkallva szabad idejében, csak úgy mellesleg holmi szivaralakú testecskéket barkácsol, amelyek egyike azután egyszer, minden átmenet nélkül (és mintegy anticipálva a még föltalálatlan távirányítást) fejmagasságban elkezd röpködni egy szűk éjszakai udvaron. Az ábrázolás erőtlensége következtében a film Ciolkovszkija élettelen figura marad, hiába tesz meg mindent a tudóst alakító költő, Jevgenyij Jevtusenko.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7494