KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Világvége közös ágyunkban

Schéry András

Arcangela Felice Assunta Wertmüller von Elgg, alias Lina Wertmüller nevéhez illően hosszú címeket ad filmjeinek. Olyanokat, mint A világvége a mi megszokott ágyunkban egy zivataros éjszakán. Ezek a papírtigris módján vicsorgó és kígyózó címek pontosan tükrözik is Wertmüller módszerét: látszatra könnyedén, valójában a nézőt terrorizáló aggályos egyértelműséggel határolják körül a film és a néző mozgásterét.

Wertmüller minden filmjében azon mesterkedik, hogy olyan közérthető és vonzóan tarka képekbe gyömöszölje az olaszokról alkotott véleményét, mint amilyen a turista-ikonográfiában Nápolyt jelképező füstölgő Vezúv képe. Ez a szándékosan triviális, a kollázstechnikát nyíltan alkalmazó, az érzelmességet szabadszájú harsánysággal leplező módszer különösen Amerikában hozott sikert Wertmüllernek, nem kis részben annak is köszönhetően, hogy ő Olaszországot – legalábbis az életmód, a társadalmi és érzelmi kultúra tekintetében – az ott egzotikusan érdekes „harmadik világhoz” sorolja.

Az amerikai siker eredménye ez az olasz–amerikai film, a koprodukció igényeinek megfelelően olasz férfi és amerikai női főszereplővel; témája kézenfekvőén a házasság válsága. Paolo, a latin lover és az olasz „férjemuram” skatulyaszerepében, valamint a balos értelmiségi obligát életstílusában pózoló, s a két szereptől külön-külön is, a kettő ellentététől pedig hatványozottan neurotikus újságíró (a remek Giancarlo Giannini) és Liz, a pszichoanalízis és a feminizmus életreceptjeit vak hittel alkalmazó amerikai college-termék (a Giannini mellett színtelen Candice Bergen) házassága természetesen totálcsődhöz vezet, ami azon a bizonyos zivataros éjszakán robban ki. Az égzengést azonban elnyomja a szentségtépázó handabandázás ricsaja, a villámlást a már-már egymást kioltó – sokszor idézetszerűen kölcsönzött – ötletek sziporkázása. A világvége egyelőre elmarad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7843