KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindent bele, csak rá ne fázzunk

Koltai Ágnes

Ami nem megy a vállalatnak, az megy a magánvállalkozónak, amit nem ad az állam, azt előteremti a polgár? Egy didergő ház lakói, mivel az utcának nem azon az oldalán laknak, ahová bekapcsolják a távfűtést, s még hat teljes éven át kellene kezdetleges kályhájukkal fűteni, tüzelőt cipelni és fázni, elhatározzák, hogy maguk oldják meg a szerelést.

A demokrácia jegyében először megbeszélik a tervet, majd felfogadnak három szakit. Királyi pompával várják, márkás italokkal itatják őket. Azok aztán tönkreteszik az összes lakást, s az előleggel azon mód meglépnek. Ha már a mesteremberek bolgár barátainknál is gazemberek, a kliensek is az ismert módon reagálnak: rendőrért kiáltanak, s a pénzük után futnak. Hála a szerelők néhány órai megfeszített munkájának és a hatalmas lyukaknak, a ház egy nagy családdá alakul. A közösségi szellem szép példájaként otthonossá válnak a szomszéd lakásában, életében.

A pénz- és szerelőhajsza során aztán mindenki „jól megkapja a magáét”, a tudálékos szexológustól a nagyképű újságírón át a bürokratikus vezetőkig, de csak óvatosan, nehogy fájjon.

A film kedves, néha még szórakoztató is, de kicsit bárgyú, bár meglehet, csak a mi szemünkben, mert ennél agyafúrtabb trükköket is láttunk-hallottunk már mesteremberektől.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7882