KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/december
1895–1995
• Lukácsy Sándor: Mindennapi káprázataink
• Horváth György: Álmomban Keaton A Generális helyszínén
• Molnár Gál Péter: Arany-film Honi kezdetek
NŐ-IDOLOK
• Molnár Gál Péter: Szőkék előnyben Hősnő-tipológia

• Popper Péter: Százéves fiatalok A film és a pszichoanalízis
• Ardai Zoltán: Örök erdő Álomsúly
• Bikácsy Gergely: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Kelecsényi László: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Jancsó Miklós: Száz év magány
• Szilágyi Ákos: Mi a mozi most? Gutenberg printere

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tű, cérna, szerelem

Andorka György

Sir – indiai, 2018. Rendezte és írta: Rohena Gera. Kép: Dominique Colin. Zene: Pierre Aviat. Szereplők: Ahmareen Anjum (Devika), Vivek Gomber (Ashwin), Geetanjali Kulkarni (Laxmi), Tillotama Shome (Ratna), Rahul Vohra (Haresh). Gyártó: Inkpot Films / Ciné-Sud Promotion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 99 perc.

 

Míg Európában a hasonló meséket többnyire történelmi korokba szükséges visszaröpíteni, a társadalom emelte falakat áthágó szerelem a világ más részein még valódi téttel bíró, átélhető konfliktust jelenthet, anélkül, hogy a cselekményre a mesterkéltség billogát sütnék. Az első-játékfilmes indiai író-rendező Rohena Gerát dicséri, hogy a klisé- és giccsveszélyes alapmotívum csapdáit elkerülve rendkívül pontosan és érzékenyen ábrázol egy közeledési folyamatot, szinte kamaradrámaként előadva egy elegáns mumbai lakásban – filmje a maga visszafogott, csipkefinom módján kúszik a bőr alá, hogy karakterei és helyzetei még sokáig a nézővel maradjanak.

A faluról felköltözött, fiatalon megözvegyült szolgálólány és munkaadója között ébredő rokonszenvhez furcsa szimmetria adja a hátteret – a divattervezői álmokat dédelgető, ambíciótól fűtött lány sorsa minden igyekezete ellenére predesztináltnak látszik, a lemondott esküvőjét sirató férfiből pedig, anyagi jóléte ellenére, éppen a tűz hunyt ki. A történetvezetés legnagyobb erénye, hogy hiába világos, hová fut ki az egész, ritkán kiszámítható, hogy egy adott jelenet pontosan milyen fordulatot is vesz – a zárlat pedig ennek megfelelően egyszerre kielégítő és hiányérzetet hagyó, amely tündérmese helyett a realitások talaján marad: a kapcsolatnak csak a társadalmi felemelkedéssel együtt lehetséges jövője, igényeljen bár utóbbi egy csipetnyi deus ex machinát. Ha a mű csak feleennyire lenne jó, a bemutató már akkor is örömteli lenne, tekintve, hogy a szubkontinens termésével a hazai közönség jószerével csak fesztivál- és klubvetítéseken találkozhat – talán ennek is köszönhető, hogy a forgalmazók nem bíztak az eredeti címben („Uram”), némileg megfosztva ezzel az utolsó párbeszéd a történetet kerekre záró csattanóját az őt megillető hangsúlytól.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13984