KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/december
1895–1995
• Lukácsy Sándor: Mindennapi káprázataink
• Horváth György: Álmomban Keaton A Generális helyszínén
• Molnár Gál Péter: Arany-film Honi kezdetek
NŐ-IDOLOK
• Molnár Gál Péter: Szőkék előnyben Hősnő-tipológia

• Popper Péter: Százéves fiatalok A film és a pszichoanalízis
• Ardai Zoltán: Örök erdő Álomsúly
• Bikácsy Gergely: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Kelecsényi László: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Jancsó Miklós: Száz év magány
• Szilágyi Ákos: Mi a mozi most? Gutenberg printere

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cicák és titkárnők

Kapecz Zsuzsa

Olyan közösség bemutatása, amelyik látványosan nem azt csinálja, amire szerződött, mindig hálás téma. Ebben a filmben a közösség, akarom mondani: a kollektíva egy tervezőintézet, ahol természetesen ki-ki a magánügyeit intézi munka helyett: a fiatal rajzoló találkát beszél meg a barátnőjével, az igazgatóhelyettes titkárnője önfeláldozóan egyengeti főnöke karrierjét, az „igazgatójelölt” energiáját egy vadásztársaság irányítása köti le, a jó alakú adminisztrátorlányok pedig kacér blúzok segítségével próbálnak érvényesülni. A délutánra megbeszélt program mindenkit összehoz egy sebtében megrendezett keresztelőn, ahol kellő számú félreértés történik ahhoz, hogy a legfontosabbak másnap reggel tisztázódhassanak. Az egymással vetélkedő mérnökök közül végül az erényes lesz az új igazgató, a léha, ifjú titkárnő elmegy gyorsírást tanulni, a rajzoló kibékül csinos barátnőjével – a jó, íme, elnyeri jutalmát, ahogy az életben lenni szokott… Mindenki megnyugodhat. A lelkiismeretes nézőt azonban mégis nyugtalanítja, hogy forgatókönyvi formához a képek semmilyen „többletet” nem adnak. Ez a nyolcvan perc persze fogyasztható, még ha – Miloš Kopecký alakításán kívül – különleges ízekkel nem szolgál is; ám a valódi film mégiscsak ott kezdődik, ahol az alkotók képekben gondolkodnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/02 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6516