KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/december
1895–1995
• Lukácsy Sándor: Mindennapi káprázataink
• Horváth György: Álmomban Keaton A Generális helyszínén
• Molnár Gál Péter: Arany-film Honi kezdetek
NŐ-IDOLOK
• Molnár Gál Péter: Szőkék előnyben Hősnő-tipológia

• Popper Péter: Százéves fiatalok A film és a pszichoanalízis
• Ardai Zoltán: Örök erdő Álomsúly
• Bikácsy Gergely: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Kelecsényi László: „Sivatagi tizenhármak” Vissza a filmművészetbe
• Jancsó Miklós: Száz év magány
• Szilágyi Ákos: Mi a mozi most? Gutenberg printere

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Igaz történet férfiakról és nőkről

Mockler János

Ez nem lehet igaz. Ebben a történetben nincs egy árva gyilkosság, senkit sem beleznek ki. Sőt, szemmel látható erőfeszítéseket tesznek, szórakoztatásunk és alkalmanként megnevettetésünk érdekében is.

Robert van Ackeren, a kortárs német álfilm (ld. Vénuszcsapda, Testek csábítása) egyik megteremtője évtizedek óta divatos témához nyúl. A női egyenjogúság kérdéséhez. Az asszonyok lázadása. Mi van, ha másfél óráig a férfiak a szegények, az elnyomottak? Sajnos semmi. Robert van Ackeren egyszer használatos filmje olyan, amilyennek a Köjál előírta: steril. Steril, mint egy szórakoztató magazin, valahonnan az égből, valamelyik német nyelvű kereskedelmi csatornáról, két(ezer) mosóporreklám közül. Javára írandó, hogy ezt maga is bevallja, nem is akar másnak látszani. Felvonultatja nézőinek az egyik legnagyobb kedvencet e tájról: játszik maga Hugo-Egon Badler. Ismerik? Ő az örökké boldog emlékezetű Tutti frutti soha nem szűnő népszerűségű műsorvezetője. Ez van. Most jöhetne egy vicc Friderikuszról és a magyar álfilmről, de itt már semmi sem vicces. Besültek a poénok, mint filmünkben.

Lelki kondicionáló tanfolyam nőknek? Mi tagadás, elkelne egy ilyen szerencsétlen mozibajáróknak is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=662