KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/január
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Louis Malle halálára
ZOLNAY PÁL
• Bérczes László: Retusálás nélkül In memoriam Zolnay Pál
• Székely Orsolya: Beszélgetés 1993-ból In memoriam Zolnay Pál
VÁROSVÍZIÓK
• Bojár Iván András: Rejtőző Budapest Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Schubert Gusztáv: Zuhanás közben A gyűlölet
• Ardai Zoltán: Éjjel a telepen Hüvelyk Matyi nyomában
TITANIC
• Déri Zsolt: Az enciklopédista Beszélgetés Peter Greenawayjel
• Forgách András: Vigyázat: eredeti! Balsors
• Csejdy András: Máskéntbűnözők A néma tanú; A gyilkos; Országúti járőr
• Déri Zsolt: Inkább az ellentáborban Beszélgetés Alex Coxszal
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Száz év, s más semmi? Velence
• Kovács András Bálint: Hangok és csendek Pordenone
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Nyolcvan kattintással a Föld körül Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Az árván maradt bérgyilkos Égi manna
• Dániel Ferenc: Tengeri liliomok közt vezekelni? Leni Riefenstahl
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Pigalle
• Takács Ferenc: György király
• Barna György: Georgia
• Hegyi Gyula: Hamlet, vagy amit akartok
• Vidovszky György: Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le
• Sneé Péter: Pár lépés a mennyország
• Sneé Péter: Szirének Sirens
• Ardai Zoltán: Jade
• Hungler Tímea: Dredd bíró

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Varga Zoltán: A magyar animációs film

A rajzolt filmek primátusa

Orosz Anna Ida

A hazai animáció régóta várt teoretikus alapvetése.

 

A magyar animációról szóló átfogó tanulmányok és szakkönyvek száma ritkaságszámba megy, holott a magyar filmművészet nemcsak egy letűnt animációs aranykort tudhat magáénak, de a fiatal magyar alkotók munkái révén egy új felvirágzás szemtanúi vagyunk. Ezt a fájó hiányt pótolja most a 2016 végén az Apertúra gondozásában megjelent nagyívű tanulmánykönyv, amelynek szerzője az animációs filmmel régóta foglalkozó kortárs magyar filmteoretikus, Varga Zoltán. A bő 300 oldalas kötetben (A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti megközelítések) Varga arra vállalkozott, hogy a 2014-ben 100. évfordulóját ünneplő magyar animációs filmet intézmény- és gyártástörténeti, valamint formatörténeti megközelítések szerint rendszerezze.

A kötet terjedelmét tekintve egy rövidebb fogalmi és a intézménytörténeti áttekintés után kanyarodik rá a könyv kétharmadát kitevő formai vizsgálódásra. A magyar animáció gyártástörténeti feltérképezésének legfőbb forrása továbbra is Dizseri Eszternek, a Pannónia Filmstúdió egykori sajtósának alapvetően anekdotákból, (szükségszerűen elfogult) alkotói visszaemlékezésekből, újsághírekből összeállított nosztalgikus ízű, 1998-ban összeállított krónikája, a Kockáról-kockára. A megfelelő forrásanyagok hiányából következően a rendszerváltozás óta eltelt több mint két évtized magyar animációs filmes gyártástörténetének radikális átalakulásáról (amelynek tárgyalása Varga Balázs szintén tavaly év végén megjelent Filmrendszerváltozások című fontos kötetéből is hiányzik) sajnos e könyv is csak szőrmentén értekezik.

Varga Zoltán a rajzanimáció, a stop-motion, a papírkivágásos, a festmény-, a CGI- és a kombinált technikájú animációk alapján osztja fel a magyar animáció eltelt 100 évében, kivált az állami filmgyártás alatt a Pannónia Stúdióban készült alkotásokat. Az animációs film sajátos idő- és munkaigényes gyártási szisztémája okán az animációs filmek egyetemes korpuszán belül is egyfelől a rövid-, ill. a sorozatfilmes produkciótípusok, valamint a (cell-alapú) rajzfilmes formátum az uralkodó. Ennek megfelelően a kötet formatörténeti vizsgálódásának a felét a magyar mennyiségi mutatók szerint is uralkodó rajzanimációk teszik ki, amelyek alapján Varga három (+egy) fő tendenciát, a klasszikust, a karikaturisztikust, az ornamentálist, valamint a kevésbé jellemző dokumentaristát különíti el a filmek formai, technikai, stiláris megformáltsága alapján. Ezek jóllehet sokszor nem kizárólagosak a vizsgált filmeken belül, mégis meggyőzően lehet egy-egy korszakot, alkotást vagy életművet elemezni a segítségükkel, legyen szó a populárisabb vonalba tartozó sorozatokról és egész estés filmekről, vagy a nagyközönség számára kevésbé ismert (és sok esetben még annyira sem hozzáférhető), mindamellett a magyar animáció legsokoldalúbb vonulatát jelentő rövidfilmekről. Varga sziporkázik ezekben a filmeket újszerű megvilágításba helyező és nem mellesleg rendkívül olvasmányosan megírt filmanalízisekben, legyen szó a proto-Gusztávként is ismert Nepp-filmről, a Szenvedélyről, Jankovics korszakos absztrakt fantáziafilmjéről, a Fehérlófiáról, a Macskafogó műfajhalmozó paródiájának működésmódjáról, vagy az 1980-ban Cannes-ban Arany Pálmával díjazott Moto perpetuo és a közelmúlt sikerfilmje, a Symphony no. 42 összehasonlító elemzéséről.

A rajzfilmek felettébb meggyőző csoportosítása már kevésbé erőteljesen jelenik meg a rajzanimáción túli formákat taglaló fejezetekben. Ugyan a vizsgálható anyag mennyiségileg is drasztikusan kevesebb a bábfilmek vagy épp a kollázsfilmek esetében a rajzolt filmekhez képest, ám a megvalósításbeli különbségek ellenére e művek döntő többsége is összefüggésbe hozható (ahogy arra a szerző is több helyütt utal rá) a klasszikus, a karikaturisztikus, az ornamentális, vagy a dokumentarista módozatokkal.

Varga átfogó, gigászi léptékű kutatása mérföldkő a magyar animációs film teoretikus feldolgozásában, könyvének egy sokszorosan összefüggő hálózatba sikerült rendeznie a magyar animáció formailag, stilárisan mégoly széttartónak is tetsző óriási korpuszát. A kötet megállapításai, rendszerezési szisztémája megkerülhetetlen hivatkozási pontok lesznek a soron következő magyar animációval foglalkozó elméleti írások számára.

 

Apertúra Könyvek, 2016.

 

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 37-38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13117