KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/január
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Louis Malle halálára
ZOLNAY PÁL
• Bérczes László: Retusálás nélkül In memoriam Zolnay Pál
• Székely Orsolya: Beszélgetés 1993-ból In memoriam Zolnay Pál
VÁROSVÍZIÓK
• Bojár Iván András: Rejtőző Budapest Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Schubert Gusztáv: Zuhanás közben A gyűlölet
• Ardai Zoltán: Éjjel a telepen Hüvelyk Matyi nyomában
TITANIC
• Déri Zsolt: Az enciklopédista Beszélgetés Peter Greenawayjel
• Forgách András: Vigyázat: eredeti! Balsors
• Csejdy András: Máskéntbűnözők A néma tanú; A gyilkos; Országúti járőr
• Déri Zsolt: Inkább az ellentáborban Beszélgetés Alex Coxszal
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Száz év, s más semmi? Velence
• Kovács András Bálint: Hangok és csendek Pordenone
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Nyolcvan kattintással a Föld körül Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Az árván maradt bérgyilkos Égi manna
• Dániel Ferenc: Tengeri liliomok közt vezekelni? Leni Riefenstahl
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Pigalle
• Takács Ferenc: György király
• Barna György: Georgia
• Hegyi Gyula: Hamlet, vagy amit akartok
• Vidovszky György: Az angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött le
• Sneé Péter: Pár lépés a mennyország
• Sneé Péter: Szirének Sirens
• Ardai Zoltán: Jade
• Hungler Tímea: Dredd bíró

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Egy nemzet születése

Szoboszlay Pál

The Birth of a Nation – amerikai, 2016. Rendezte: Nate Parker. Szereplők: Nate Parker, Armie Hammer, Penelope Ann Miller. Forgalmazó: 20th Century Fox. 120 perc

 

Nate Parker rendezői debütálása alkalmával nem kisebbre vállalkozott, mint hogy megfilmesíti Nat Turner életét és 1831-es rabszolgafelkelését. Filmcímként D. W. Griffith formai szempontból ugyan filmtörténeti mérföldkőnek számító, ámde rasszizmusa miatt inkább hírhedt, mint híres munkájának (Amerika hőskora, 1915) címét vette át, ami egyrészt demitizálási szándékot jelöl: Amerika nemzetté válása a rabszolgatartás és a rasszizmus véres örökségétől terhes; másrészt a filmnek azt az állítását is erősíti, miszerint a feketék közösséggé kovácsolódása erre a traumatikus eseményre datálható. Parker műve 2016 elején megnyerte a Sundance Filmfesztivál nagydíját, ezt követően azonban nem teljesített jól sem más fesztiválokon, sem a kasszáknál, melynek részben az is az oka, hogy 2016 augusztusában előkerült a rendező és a film társírója 1999-es nemierőszak-ügye.

A történet többnyire pontosan követi a Nat Turner életéből ismert eseményeket. Nat Virginia államban, a Turner család birtokán született és szolgált rabszolgaként gyerekkora óta. Fiatalkorában megtanult olvasni, jól ismerte a Bibliát, melyből rabszolgatársainak prédikált is, és erősen vallásos életet élt. Életét látomások kísérték végig, melyeket isteni üzenetekként értelmezett, és vallomása szerint ezek vezették el a rabszolgatartók elleni lázadáshoz is, mely körülbelül 60 fehér és 200 fekete áldozattal járt.

A film főleg a lázadáshoz vezető út bemutatásával tér el a valóságtól. Bár megtartja a vallásos motivációt, és megfelelően alátámasztja a felkelés jogosságát, bosszúnarratívát is életbe léptet. Nat a felkelés szervezését két nemierőszak (feleségét rabszolgakereskedők, barátja feleségét gazdájuk engedélyével egy vendég erőszakolja meg), és megkorbácsoltatása után kezdi el. A rendkívül véres felkelést rövid idő alatt leverik, Natet pedig felakasztják, melynek tanúja egy fiú, akit évekkel később az amerikai polgárháborúban látunk harcolni egy snitt erejéig, azaz Nat és társainak halála nem volt hiábavaló.

Az Egy nemzet születése kétségkívül ambiciózus film. Nate Parker kifejezetten jól alakítja Nat Turnert, és bár a többi színész is jól játszik, az érezhető, hogy a főszereplőn kívül senkinek nem jutott árnyaltabb karakter. Egy passzív nőfigurán kívül egyetlen fehér szereplő sincs, akivel azonosulni lehetne (a film felétől Nat gazdájával sem, aki eleinte meglehetősen emberséges), és a fekete szereplők is javarészt egyoldalúan vannak ábrázolva. Helyenként kifejezetten drámai, máshol meglepően erőszakos a film, és sajnos Nat felakasztásánál a giccs határát is átlépi (halála előtti látomásában fekete bőrű angyalt lát). A film képi világa a 12 év rabszolgasághoz (2013) hasonlóan esztétizáló, azonban Steve McQueen távolságtartó ábrázolásmódjához képest Parker közelebb hozza nézőihez szereplőit, és konvencionálisabb elbeszélésmódja által magát a témát is.

Extrák: Dokumentumfilmek Nat Turnerről és a mozgalomról, a rendező audiokommentárja és rövidfilmje, kimaradt jelenetek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13219