KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pokoli édenkert

Sepsi László

A Perfect Getaway – amerikai, 2009. Rendezte és írta: David Twohy. Kép: Mark Plummer. Zene: Boris Elkis. Szereplők: Steve Zahn (Cliff), Timothy Olyphant (Nick), Milla Jovovich (Cydney), Kiele Sanchez (Gina), Marley Shelton (Cleo). Gyártó: Davis Entertainment / Relativity Media / Rogue. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 98 perc.

A betonbiztos B-szériában utazó David Twohy életművének eddigi csúcspontját az ezredfordulón érte el, amikor is a Pitch Black-kel útjára indította az azóta újabb játékfilmes, animációs és képregény-verziókkal bővült Riddick-franchise-t. Twohy az előzményénél jóval nagyobb költségvetésből készült A sötétség krónikája után – miközben az űrbéli pszichopata történeteiről sem vette le vigyázó tekintetét – a Pokoli édenkert egyötletes thrillerével tért vissza a nagyvászonra – az életművét a kilencvenes évek legeleje óta meghatározó fantasztikumtól ezáltal végleg eltávolodva.

A Pokoli édenkert látszólag az egzotikus helyszínen gyilkosok karmai közé kerülő turisták napjainkban felettébb divatos (Wolf Creek, Végzetes kitérő) történetsémáját használja, ám miután a csaknem egyórásra nyújtott expozíciót brutális erőszakjelenetek helyett átlátszó red herringek szabdalják, nyilvánvalóvá válik, hogy Twohy nem szándékozik átlépni a horrorfilm műfajába. A mézesheteiket Hawaii szigetén töltő párocska természetesen kapcsolatba kerül a környéken ténykedő sorozatgyilkosokkal, de nem abban a formában, ahogyan azt a Pokoli édenkert elsőre ígéri. A lagymatag kezdést teljesen átértelmező fordulat után Twohy is végre lendületbe jön: filmjén eluralkodik az a B-mozis báj – logikátlanágaival és abszurd aranyköpéseivel együtt – , ami az eddigi életművet is gyorsfogyasztásra alkalmassá tette, de mindez felettébb kevés ahhoz, hogy a Pokoli édenkertet a középszer fölé emelje. Ráadásképp az útikönyvek esztétikáját idéző képi világ sem képes azt a pluszt hozzátenni Twohy munkájához, ami például a Wolf Creekkel debütált Greg McLeannek sikerült az ausztrál tájjal: a szigetvilág látványa óhatatlanul szemet gyönyörködtető (legalább húsz percig), de ahogy az említett ügyetlen figyelemelterelő próbálkozások, ez sem lendíti túl a Pokoli édenkert első kétharmadát a kínos unalmon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10027