KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fekete köpeny

Schubert Gusztáv

A jó pap holtig tanul. A rossz még azon is túl. Nem csoda hát, ha a hittérítő szelleme folyton visszatér. És ahol tud segít. Ezúttal a napkirály századában, valahol a kanadai ősvadonban. National Geographic olvasóknak tiszta élvezet; indiánoknak és kisdiákoknak kevésbé. A „fekete köpeny” nekik csakis rosszat jelent. Egyformaságot, vakfegyelmet. A misszió hittérítője legalább megláthatta végül, miféle portékával házalt a jobb sorsra hivatott paraguayi índiók között, nyomában hamarosan ott sereglenek a fehér fejvadászok. Fagyosabb rendtársa is végigstációzza a vadonbéli keserveket, jóban-rosszban együtt néhány nemes vademberrel, de mindhiába: nem nő ki a szimpátiája. Történhet bármi, vak elszántsággal csábítgatja igazhitre a „vadakat”. No, és a mennyországban van dohány, lesznek asszonyok? – tudakolják a bennszülöttek. Mit képzelnek? – hüledezik Fekete Köpeny –, hát nem elég, hogy együtt lehetnek a Mennyei Atyával? A buja indiánok a sastolluk alatt somolyognak, akkor inkább Manitou istenasszony.

Hepiend nincs? De van. A búsképű papocska végre megkeresztelhet egy influenzától megtizedelt törzset. Hogy aztán a megszelídített huron népet utóbb lemészárolják a vadnak és erősnek megmaradt irokézek? Hát istenem, szabály az szabály, csak a halott indián a jó indián.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1332