KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az Angyal

Csejdy András

 

Volvo P 1800, a hatvanas évek klasszikus sportautója, Simon Templar is ezzel járt. Az Expressz hirdetési újság 1997 áprilisában ezzel a szöveggel kapacitálja az oldtimerek szerelmeseit, adnának ki több mint két millió forintot egy álomra.

Az Angyal volt az a sorozat, amit mindig az ófelnémet szekreter tükréből izgultam végig az ajtó mögött guggolva, anyáméknak sosem tűnt fel, hogy aznap este fegyelmezetten megy a lámpaoltás, nem kértem vizet és nem kellett mesélni, a párnacsata is elmaradt. Hogy a parabola az angol krimi főcíméből nyúlta az ötletet, később jutott eszembe, amikor Roger Moore – magyar hangja Láng József – már a nyírségi Kertész Tony oldalán kanalazott. Hogy van ennek a garbós, sportos, szikár sztárnak egy számunkra ismeretlen arca, az első nyugati utazáson derült ki számomra: James Bond titkosszolga pokolian rafinált és harapnivalóin édes KGB ügynökasszonyokkal tusakodott, kivágta magát minden helyzetből és tevékenyen hozzájárult a kommunizmus lebontásához. Volt tehát ez a glóriás profi, akiért bomlottak a nők, úgy vette a kanyarokat a mediterrán szerpentineken, mint Jackie X, apróra kiélvezte az életet, aztán se kép, se hang, se szó, se beszéd, és a szívünknek akkor kedves bér Magnum egyszerre eltűnt az életünkből. Egészen mostanáig, sajnos.

Mert milyen jó is volt bután lapozgatni a memóriában, emlékezni hihetetlen szökésekre és szöktetésekre, azokra a magas sarkakon billegő dollibébikre, ahogyan hajszál híján menekítette őket szakadékmélyből, vagy a frissen dukkózott motorháztetőn felejtett tenyérlenyomatnak köszönhetően az időzített robbanástól, milyen jó is volt ezekre a flashbackekre hagyatkozni, most meg, tessék, puff nekünk, itt a kurrens Angyal, Val Kilmer hozza, és oda a nosztalgia, a sármos, angolszász gentlemanről bennünk élő kép, oda az Arsène Lupin-hasonlat, mert kapunk helyette egy dickensi indíttatású árvagyereket, aki a lelencházban kinyitja társainak a büntetésből lelakatolt terülj, terülj asztalkámat, mert eredendően jó, és helyén az igazságérzete, választ magának neveket, mint Ságvári Endre, és perszónákat, akár a 007-es ügynök, kapunk helyette egy nemzetközi szélhámost, akinek szolgálataira, ki más, egy önjelölt orosz nacionálfasiszta cáraspiráns tart igényt, kapunk egy akcióban szegényes, kalandokban sovánka történetet, ahol hősünk feladata egy kiapadhatatlan energiaforrás képletének megszerzése a bájos tudósnőt alakító Madame Curie-reminiszcenciától, kapunk egy fületlen, farkatlan, sületlen, bocitarka mesét énkeresésről, önmarcangolásról, szürreálpolitikai konstellációkról. Olybá tetszik, Hollywoodban már mindenki írhat forgatókönyvet.

Káprázz hát, magyar néző, ha tudsz, a maszkmesterek valóban elképesztő munkát végeztek, de, tartok tőle, ez a mission, elfogultságaink ellenére is, impossible.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1499