KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Csapás a múltból

Pápai Zsolt

 

Az utóbbi évek hollywoodi vígjáték-termése nem kényeztette el a mozilátogatókat: a magukat filmrendezőként definiáló önjelölt showmanek siserehada az infantilizmus végfokát megcélzó bamba élcek, a mérték és ízlés nélkül puffogtatott konfekciópoénok, vagy – mint újabban divatba jött – a közönség tűréshatárát ostromló anyagcsere-humor dömpingjével sokszor kifogott a szórakozás/szórakoztatás hagyományosabb formáit kedvelő nézőn.

A joviális Hugh Wilson keveset kockáztató, régi vágású mesterember, aki a bevált formulák és gegek mentén építkezett eddigi opusaiban: a cukormázas bohózatokra specializálódott rendező egyebek mellett a Rendőrakadémia, Az öreg hölgy és a testőr, illetve az Elvált nők klubja című munkáival édesgette magához az Államok mozistáit, s taszította el az érzékenyebb gyomrú európai nézőket. Új filmjével azonban szakít saját, kétes értékű örökségével: a Csapás a múltból, jóllehet nem revelatívan eredeti alapanyagból dolgozik, egy úgyszólván minden ízében élvezetes, klasszicizáló stílben fogant komédia. A történet variáció az „idegen egy idegen világban” vígjáték-sémára, melyet több hollywoodi rendező is feldolgozott a közelmúltban, nemegyszer épp az e filmben is a központi figurát adó Brendan Fraser főszereplésével (Kőbunkó, Az őserdő hőse). A karibi rakétaválság idején a közelgő nukleáris holokauszttól való félelmében szupertitkos és bombabiztos magánbunkerébe vonul a Webber házaspár, hogy itt vészelje át a (vélt) atomcsapás utáni szűk harmincöt esztendőt. Az óvóhelyen fiuk születik, aki felcseperedve, afféle óriáscsecsemőként, nekilódul feltérképezni a világot.

Lehet bírálni a film némileg aránytalan szerkezetét (a főhős úgy a cselekmény közepe táján jelenik meg először), lehet kérődzni a történetbe suta mozdulatokkal beleszőtt szerelmi szálon, de nem érdemes. A hiányosságokat ugyanis számos tényező ellensúlyozza. Hugh Wilson, karrierje során először, bejátssza az egész pályát: ülnek az üde poénok, a miliőrajz – járjunk a közeli vagy a távoli múltban – végig megkapó és hiteles, a színészek – a szokás szerint hervatag Alicia Silverstone kivételével – remekelnek. És ennyi elég is egy könnyű, mégsem tartalmatlan szórakozáshoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/11 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3128