KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kamaszok

Szalai Anna Mária

 

Sokat sejtető inzerttel kezdődik a Kamaszok című színes, szinkronizált francia fim. 1942 márciusába, a Saint Apollinaire kollégiumba kalauzol bennünket. Belépve azt is megtudjuk, hogy fiúkollégiumba érkeztünk, ahol az iskolás korosztályok mindegyike, így a kamaszok is szép számmal képviseltetnek.

Ám meglepődik, aki azt várja Bernard Revon rendezőtől, hogy indokolja, miért éppen a Pétain-kormány Franciaországába helyezi filmje történetét, amely nem egyéb diákcsínyek sorozatánál. (Talán mert ő ekkor volt kollégista?) Műve ugyanis tökéletesen nélkülözi a történelmi aspektust; a történelem, a német megszállás, a légiriadók csak új és új, kacagtató stiklik megvalósításához szolgáltatnak ürügyet. A film kamaszainak kizárólagos elfoglaltsága, hogy bemutassák nekünk, miként nyiladozik szerelmük, milyen áldozatokra képesek egymás és saját útjaik egyengetéséért. Kedves történetek, reminiszcenciák ezek, olykor-olykor még nevetésre vagy elérzékenyülésre is ingerelnek, ám súlytalanságuk okán képtelenek bűvkörükbe vonni a nézőt. Hiába várjuk, hogy fölépüljön a film, feszültséggel telítődjék, a rendező emlékeiből még arra sem futja, hogy legalább ízelítőt adjon a kollégium légköréből vagy a tanárok politikai szemléletéből. Igaz, történik utalás arra, hogy ez idő tájt akadtak a franciák közt kollaboránsok, mint ahogyan ellenállók is, azonban az egy szem – a filmben egyébként végig nevetségesnek ábrázolt – földrajztanáron kívül nincs senki, aki politikai magatartásával akárcsak icipicit is befolyásolni kívánná a mindenre fogékony ifjakat.

Mindezekért némi kárpótlást nyújt a gyerekszereplők természetes és kedves játéka, különösen Bernard Brieux-é és Thomas Chabrolé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7434