KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar sci-fi

Beszélgetés Hatvani Balázzsal

Thelomeris

Csordás Attila

Decemberben moziba kerül az első, állami támogatás nélkül készített, független magyar SF-játékfilm, a Sorsvonalak.

 

A magyar SF-film, ha nagy ritkán mégiscsak készül egy-egy, nem látványos kiállításáról híres, alkotóinak szándéka szerint a Sorsvonalak (Thelomeris) döntő fordulatot hoz majd ebben.

*

Te vagy a film rendezője és producere is. Honnan jött az ötlet a film elkészítésére?

– Az ötlet igazából egy ötletfoszlányból jött, ami érdekes módon a film végével áll kapcsolatban, illetve azzal a gondolattal, hogy túlélhető-e a világvége.

– Mi az, amit mindenképpen érdemes tudni a történetről?

Az Óragyár tulajdonosa (Dörner György) irányítja a filmbeli várost, Thelomeris-t. Legalábbis azt hiszi, hogy irányítja, hiszen hamarosan kiderül, hogy talán a város irányítja őt, és a város központjának, a hatalmas Óragyár tornyának egészen egyedi elképzelései vannak, nem csak az ő, hanem az összes lakos jövőjéről. Az Óragyár tulajdonosának látszólag mindene megvan, hatalma az emberek, az egész város, és saját érzelmei felett. Kiderül azonban, hogy mégis vannak olyan események, amelyeket nem tud úgy alakítani, ahogy szeretné. Felesége (Bár Noémi Polli) az egyetlen, akit valaha is közel engedett magához, ám ő most halálos beteg. Az Óragyár alkalmazottai között is vannak, akik nem tudnak mindent úgy kontrollálni, ahogy szeretnének. Az apa (Kerekes József) új találmányán dolgozik, mikor élete keresztezi az Óragyár tulajdonosáét. Mindezt pedig egyetlen titokzatos embernek köszönheti, aki lehetőséget kínál a sors átírására, a város urának is lehetőséget adva haldokló felesége megmentésére. A sors azonban nem szereti, ha valaki irányítani akarja.

– Nem pályáztatok állami forrásokra a finanszírozáshoz, a film külső szponzorok pénzéből készül. Miért döntöttetek így, és mennyire járható ez az út?

– Az ok – amellett, hogy tudtam, nagyon nehéz lesz – teljesen egyszerű. Ez a film nemcsak attól teljesen más, hogy SF, vagy hogy olyan egyedi látványvilága van, amire hazai filmben még nem volt példa, hanem egy új gyártási modellt és hozzáállást próbál meghonosítani. Nem fordult meg a fejemben, hogy az adófizetők pénzéből, kényelmesen hátradőlve csináljak egy filmet. Nekem fontos, hogy a filmem érdekli-e az embereket, és a sikere hozzásegít-e a következő film elkészültéhez.

– A film zenéjéről is érdemes pár szót ejteni.

Gulya Róbert zeneszerző komponálta a zenéket, és a Magyar Rádió közel 70 fős szimfonikus zenekara játszotta fel őket. Gulya Róbert Amerikában, Chris Youngtól tanulta a filmzeneszerzést, és nagyon különleges ember. Fantasztikus zenéket képes írni, amelyek méltóak olyan filmzeneszerzők munkásságához, mint Jerry Goldsmith vagy Hans Zimmer. Ő keresett meg minket, amikor már úgy látszott, nincs Magyarországon olyan zeneszerző, aki képes arra, amit szeretnék. Remélem a hazai filmrendezők és filmgyártók végre felfogják, micsoda kincs az, amit Gulya Róbert tud, és nem csak akkor kapnak észbe, amikor már a verőfényes L. A.-ben, mondjuk, Michael Bay-nek komponál. (Egyébként a George Lucas nevével fémjelzett Skywalker Ranch-en is dolgozott, ami – valljuk be – nem kis dolog.)

– Milyen filmek voltak hatással rád, vannak rendező-példaképeid?

– Rengeteg film volt rám hatással. Az Alien 1-2, a Szellemirtók, a Szellemes karácsony Bill Murray-vel, az Idétlen időkig, Steven Spielberg korai munkái, vagy Richard Donner filmjei. A Kincsvadászok (The Goonies), és természetesen a régi Csillagok háborúja-filmek.

– Értek irodalmi hatások is?

– Biztosan, bár sorsdöntő „hatásra” nem emlékszem. Rengeteg könyvet olvastam, imádok olvasni. Philip K. Dicket szeretem, Asimov novelláit vagy Lovecraft bizonyos írásait. A könnyebb SF-szerzők közül Stephen King hatott rám leginkább (a Talizmán, a Sárkány szeme, vagy a Setét torony-széria is SF). Olyan fantasztikus írói tehetsége van, ami közel áll hozzám, inspirál.

– A filmnek – hazai körülmények között – szokatlanul nagy része tartalmaz CGI-t. Ki készíti az utómunkát? Van állandó stáb, ami végigkíséri az alkotási folyamatot?

– Az utómunkát a cégünk készíti, a Trickorn Productions (www.trickorn.com). Saját erőből, saját tervezéssel és kivitelezéssel készülnek a CG-trükkök. Rengeteg szabadúszóval működtünk együtt hosszabb-rövidebb ideig, akik nálunk dolgoztak a Sorsvonalak bizonyos fázisain (modellezők, textúrázók, kompozitorok és más szakemberek). Most arra törekszünk, hogy állandó effekt-stábbal nézhessünk a következő filmjeik elé, és úgy tűnik, sikerülni fog.

– A filmnek páratlanul igényes honlapja van (www.sorsvonalak.hu). Gondoljátok, hogy ez szükséges ma egy film felfuttatásához? Fontos szerepet tölt be a promóciós kampányban?

– Nagyon fontos a filmet kísérő kampány. Itthon ez is siralmas, ma már egy-egy plakátot sem tudnak igazán elkészíteni, túlgörcsölik, hogy „ne legyen Hollywood, se sablon”, és a végeredmény annyira más, annyira „egyedi”, hogy a minősége közelít a nullához és értékelhetetlenhez. Szeretném, ha ez is változna itthon. A Sorsvonalak olyan izgalmas látványvilággal rendelkezik, amire hatásos kampányt lehet majd alapozni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 15-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9880