KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az anya, a lány és a szerető

Csala Károly

A legrosszabb (távol-keleti) neorealista sablonokkal mutatkozik be hazánkban az évente temérdek sok filmet gyártó ország, a Fülöp-szigetek. Olyannyira, hogy legföljebb dokumentum-híradásként értékelhető a filmművészet barátai számára: a manilai nyomornegyed hétköznapjainak bemutatása – ami, persze, nem elsődleges szándéka a film készítőinek – valószínűleg hiteles, a „helyi színeket” alighanem jól keverték ki, hisz azokat szigorúan szokta ellenőrizni a helybeli néző. Apropó, színek. Nem pusztán színeiben, de világításában is feltűnően gyönge, még iskolásnak sem nevezhető az operatőri munka. A rendezés, a színészi játék ezzel szemben a rutin félreismerhetetlen jeleit mutatja.

Máskülönben egy valóságszagú rémtörténettel van dolgunk. A vénecske halárusnő, akit férje elhagyott, stricit tart, aki viszont szépséges lányára tart inkább igényt. Insiang, a lány egy autószerelőbe szerelmes, aki azonban fél az öklöktől és a késektől, s miután a leányzó elment vele egy éjszakára a garniszállócskába, faképnél hagyja. Insiang bosszút forral: a strici szeretője lesz, s ráveszi, hogy társai segítségével jól agyabugyálják el a hűtlen legényt. Megtörténik. Aztán az anya rájön a szeretője és a lánya viszonyára, leszúrja a stricit. Börtönbe kerül, ahol is leánya meglátogatja, s közli vele, hogy szereti. Miután a film egész hosszában folyton csak gyűlölte. Hát ennyi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7884