KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/március
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: Gene Kelly (1912-1996)

• Hirsch Tibor: Mélységiszony Underground
• Kovács András Bálint: Crazy történelem Underground
• Bori Erzsébet: Lekésett randevú Jugoszláv fekete filmek
KÍNA
• Bikácsy Gergely: Az illatozó lelkek tavának filmjei Kína a Temze fölött
• Szőke András: A kínai idő Napló
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A cyberkirály (hold)udvara William Gibson
• Nyírő András: Game over Mortal Kombat
FORGATÓKÖNYV
• Forgách András: Hosszú alkony Forgatókönyv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Szünetjel
• Lőrincz Éva: A pelenkázás művészete
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Széljegyzetek egy képeskönyvhöz Laci, Bonnie és Clyde
KRITIKA
• Csejdy András: Vamos a la playa! Titkom virága
• Turcsányi Sándor: Szintén zenész Desperado
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Mrs. Parker és az ördögi kör
• Déri Zsolt: Casino
• Bori Erzsébet: Nővérem, nővérem
• Báron György: A skarlát betű
• Ardai Zoltán: Sabrina
• Vidovszky György: Jumanji
• Harmat György: Wong Foo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A forrás

Pápai Zsolt

The Fountain – amerikai, 2005. Rendezte: Darren Aronofsky. Szereplők: Hugh Jackman, Rachel Weisz, Ellen Burstyn. Forgalmazó: InterCom. 93 perc.

 

Ha létezik ellentmondásos figurája a kortárs amerikai filmnek, akkor Darren Aronofsky az, és ha létezik ellentmondásos műve az ezredelőnek, akkor Aronofsky legutóbbi, tavaly bemutatott munkája az. A bő fél évtizedig készült A forrás grandiózus vállalkozás, három szorosan összekapcsolódó – és váltakozva mutatott – epizódja mintegy ezer évet fog át. A történet az örök élet, az Élet Fája utáni kutakodásról szól, ez a cél hajtja a XVI. századi konkvisztádort, a XXI. századi tudóst és a XXVI. századi asztronautát is.

A hívószavak: áhítat, elragadtatás. A forrás másfél órás New Age-reklámfilm, az újvajákosság katalógusa a maja kultúrából és a Bibliából – továbbá Carlos Castaneda és Terence McKenna tanításaiból – merítve. Körülbelül olyan tanulságos, mint egy agykontroll-tanfolyam vagy egy ufókonferencia („A halál a beteljesülés útja” – szól az egyik kulcsmondat, „A halál egy betegség” – hangzik a másik), mégis ellenállhatatlan vonzerővel bír.

Amennyire rafináltan közhelyes ez a neopogány Biblia, annyira izgalmas a dramaturgiája és – kivált – a kiállítása. A három történet cserepei hézagmentesen állnak össze a film végére, a képek pedig nagyon mutatósak. Darren Aronofsky már a fekete giccs iskolai szemléltető ábráját jelentő Rekviem egy álomért című opusával bizonyította, hogy zavarba ejtően tehetséges stiliszta, aki rendre kétségbeejtően üres lózungokat ereget. Nincs ez másként A forrásban sem, ahol a New Age-es maszlagot erős kubricki intenciót mutató látvány köríti. A fehér és az arany dominanciájára épülő kompozíciók egy varázslatos világot nyitnak ki, és igaz, hogy az űrbeli képek némelyike az ezoterikus könyvek dombornyomású borítóira emlékeztet, a látvány így is sokkoló. Aronofsky filmje az ezredelő igazi attrakciója; a képek külön érdekessége, hogy – a hírek szerint – a legtöbb a komputertechnika kerülésével készült, a látványtervező csapat mikrofotókat készített Petri-csészében lezajló kémiai reakciókról, és ezek felnagyításával teremtette meg a világűr arcát. Lehet, hogy ez csak kamu, de a film tényleg mellbevágó.

Extrák: A kimaradt jelenetekből összevágott rövidfilm arról, hogy Tom, a XXVI. századi asztronauta mint tengeti az űrhajójában meditálással és gombaültetvényének nevelgetésével (!) a hétköznapjait; egy helyenként pszichedelikussá formált, hosszabb werk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9186