KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle díjai
• Szilágyi Ákos: Stalker halott Alekszandr Leonyidovics Kajdanovszkij
FILMSZEMLE
• Ardai Zoltán: Száz forintnak ötven a fele Játékfilm
• Jeles András: Vászka és a kisbaba Gothár, Szirtes
• Vajda Mihály: Tényleg van? Játékfilm
• Dániel Ferenc: Zsűritag, távkapcsolóval Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Rövid képzelet Kisjátékfilm
• Bakács Tibor Settenkedő: Mi lesz veletek? Csajok
• Báron György: Repríz Szamba
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Megabyte és öröklét Hírnév az interneten
• Nyírő András: A netburger Infománia
• Bodoky Tamás: Egyetlen szárnycsapás Pillangó-hatás a Műcsarnokban
TELEVÍZÓ
• Almási Miklós: Globális szemek Műholdmonopoly
• Várkonyi Tibor: Privát tévék, közerkölcsök A TF 1-botrány
• Spiró György: Altatás Égi manna

• Karátson Gábor: Buster Keaton még csak száz éves
• Déri Zsolt: Adapter Beszélgetés Volker Schlöndorff-fal
• Csejdy András: Belefér az időbe Halott ember
• Bori Erzsébet: Polanski szökései A Halál és a lányka
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Jane Eyre
• Takács Ferenc: Értelem és érzelem
• Schubert Gusztáv: Othello
• Vidovszky György: A hetedik testvér
• Barna György: Szemtől szemben
• Tamás Amaryllis: Óvakodj az idegentől
• Hungler Tímea: Játékháború

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Seriff az égből

Lajta Gábor

 

Hiányosságai – és nem erényei – révén válik gyerekfilmmé a Seriff az égből. Mondhatnám azt is, hogy gyermeteggé. Nem éri el még a Piedone-filmek színvonalát sem, mert nélkülözi azok tartalmi és stiláris egységét. A gyerekek azonban hálásak és talán jól mulatnak a látványosságokon, az ósdi filmtrükkökön, s a már szinte rajzfilmszerű verekedéseken. (Az egyik szereplő például mindig úgy csuklik össze, mint egy kilyukasztott gumitömlő.) Pedig jól indul a film. Imbolygó híradóstílusban fényképezett képek az UFO-k miatti hisztériáról. Megjelenik egy hatalmas „rémalak” – Bud Spencer – fényes méhészöltözékben: ő a „földöntúli” seriff. Valami gunyoros történetre készülünk a csodalátókról..., de akkor mit keres itt Bud Spencer a hatalmas ökleivel? S a megoldás is meglehetősen fantáziátlan: egy űrből jött kisfiút vesz pártfogásba, akit UFO-felderítők üldöznek. A „visszajáratás”és a „kockázás” jóvoltából megmozdulnak a tárgyak, az emberek pattognak előre-hátra.

Azt a filmet, amely nem adja legalább a valószerűség látszatát, nem vehetjük komolyan annyira, hogy beleéljük magunkat és izguljunk rajta. Maradna tehát a humor, de igazi konfliktushelyzet nélkül nincs igazi nevetés sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7338