|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDHozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét!Kovács Marcell
Bring Me the Head of Alfredo Garcia – amerikai, 1974. Rendezte: Sam Peckinpah. Szereplők: Warren Oates, Isela Vega, Robert Webber. Forgalmazó: Fantasy Film. 107 perc.
A honi dvd-forgalmazás rövidke aranykorának egyik nagy fogása volt Sam Peckinpah westernfilmjeinek gyűjteményes kiadása. Peckinpah a hazai dvd-piac titkos kegyeltje, filmjei néhány kivétellel elérhetők magyar dvd-n, ami nagyon kevés klasszikus hollywoodi rendezőről mondható csak el.
Fontos darabbal gyarapszik most a Peckinpah-sor. A Hozzátok el nekem Alfredo Garcia fejét! a rendező talán legszemélyesebb filmje, és elmondása szerint az egyetlen, amely a producerek otromba beavatkozása nélkül készült. Nem csak Peckinpah életművének, de a hetvenes évek lehangolt amerikai mozijának is szemléletes darabja, minden pillanatából a hiábavalóság érzésének tébolya sugárzik. Ékes cáfolata a Peckinpah-ról elterjedt hősködő macsó-képnek, egyszerre modern western, romantikus road movie és szadista burleszk. A leharcolt bárzongorista küzdelme az újrakezdésért bizakodással indul, de hamar köddé válnak a remények, és hősünk végül gyásztól, dühtől és bűntudattól tüzelve egy őrült roncsderbi résztvevőjeként robog végzete felé, egy levágott fejjel az anyósülésen. Itt már nyoma sincs a korábbi sikereket jellemző elegáns vonalvezetésnek, az elbeszélés kusza és ideges, a film mégis letaglózó erejű. Peckinpah kedvenc rögeszméiből táplálkozik: a szívének oly kedves mexikói környezetből, a hűtlenség megunhatatlan erkölcsi problémájából és az acélszürke öltönyök világa iránt érzett mélységes megvetésből. A napszemüveg mögé bújó, iszákos főhős figurájában nem nehéz felismerni a rendezőt. Összeszorított foggal igyekszik rendbe hozni elfuserált életét, de minden lépésével csak távolodik a céltól.
Extrák: csak filmográfiák.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1640 átlag: 5.5 |
|
|
|
|