|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziVén csontokAlföldi Nóra
Old Dogs – amerikai, 2009. Rendezte: Walt Becker. Írta: David Diamond és David Weissman. Kép: Jeffrey L. Kimball. Zene: John Debney. Szereplők: John Travolta (Charlie), Robin Williams (Dan), Kelly Preston (Vicki), Bernie Mac (Jimmy). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 88 perc.
Hollywood öregszik, az ezüstvászon egykori tánckirálya John Travolta is úgy látja jobbnak manapság, ha feles energiáit inkább bárgyú, geronto-vígjátékok burleszk-poénjaiban vezeti le – Walt Becker direktorral karöltve immáron második alkalommal humorizálgatnak a késő 50-es generáció kapuzárási pánikjain. Kétségtelen, hogy a téma kifogyhatatlan; nincs is mókásabb dolog a pukizós vicceknél, derékfájásoknál, szívgyógyszer-mellékhatásoknál, és a magas koleszterinszintnél.
Dan és Charlie 100 éve üzlettársak, 200 éve szimbiózisban élő barátok, az idővel való méltatlan ám roppant agilis harcuk új fordulatot vesz, amikor Dan életében felbukkan egy kellemes színfolt a múltból, aki hozza magával egyéjszakás kalandjuk gyümölcseit is: egy hét éves ikerpárt. A felnőtt-gyerek kapcsolat mindig súlyos áldozatokkal jár, a bevált hollywoodi vígjáték-recept szerint sorjáznak tehát a hajmeresztő kalandok: műemlékek válnak a tűz martalékává, milliós üzleti szerződések hiúsulnak meg, törnek a farcsontok, gyűrődnek a ráncok, és természetesen Walt Becker-i szerzői motívum szerint, ha labda van a színen az előbb-utóbb kényes testrészeken (ágyék, fej) pattan.
Nem valószínű, hogy a Vén csontok alkotói a filmcímmel reflektálni kívántak a mű minőségére is, de sikerült nekik: a mindössze 88 pilledt percet kitevő darab alapötletét és gegparádéját tekintve is jócskán túl van szavatossági idején. Becker néhol próbálkozik, például a sztorizgatós flashback-eket igyekszik – cirka 10 évvel ezelőtt trendi – hip-hop montázzsal üdíteni, sőt túlsúlyos zsírpárnák sem türemkednek ki a tucattörténet vonalvezetésén, a 20 évvel ezelőtti macsó férfidezodorok illatán azonban átüt az enyhe izzadtságszag – no persze vannak páran, akik épp ezt szeretik.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1246 átlag: 5.59 |
|
|
|
|