KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ajami

Barkóczi Janka

Ajami­ – német-izraeli, 2009. Rendezte és írta: Yaron Shani és Scandar Copti. Kép: Boaz Yehonatan Yaacov. Szereplők: Fouad Habash (Nasri), Shahir Kabaha (Omar), Ibrahim Frege (Malek), Scandar Copti (Binj). Gyártó: Vertigo Films / ARTE. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 120 perc.

Nehéz figyelmen kívül hagyni, hogy az idei már a harmadik olyan egymást követő év, amelyben egy-egy izraeli film is bejutott a legjobb külföldi alkotásnak járó Oscar finalistái közé. A Beaufort és a Libanoni keringő önmarcangoló lírája után most Scandar Copti és Yaron Shani realista Ajamija került rivaldafénybe, amelynek szerzői az előzőekhez hasonlóan keményen, de nem háborús, hanem civil témában fogalmazzák meg kritikájukat.

Az Ajami a közelmúlt egyik legnagyobb közönségsikere Izraelben és Ajami az egyik legproblematikusabb városrész az izraeli Jaffában. Mindkettő unikum a maga műfajában: keserű, száraz, és röviden volna a legjobb. A hírhedt kerület feszült légköri viszonyait, a helyet, ahol a gyakorolt vallásoknál csak a lakosság etnikai összetétele sokszínűbb, az azonos című film ágas-bogas bűnügyi története idézi meg. Keresztény széplányok és muszlim macsók, riadt menekültek és büszke őslakosok útjai keresztezik egymást az egy nemzetiségnek is túlontúl szűk sikátorokban, és útjaik addig görbülnek, míg valahogy mindenkiből potenciális gyilkos és potenciális áldozat válik. A partizó ifjaktól nyüzsgő, neonfényes (és szintén kedvelt forgatási helyszínt nyújtó) Tel-Aviv-Jaffának itt írmagja sincs. A lelkes lokálpatrióták önhibájukon kívül is egytől-egyig Gomorra polgárai, és erre nemcsak a biblikus légkör, de Matteo Garrone filmjének erős esztétikai rokonsága is ráerősít.

Az Ajami nézője maga is csak annyit lát a világból, amennyit az általa éppen figyelemmel kísért szereplő, így nem ismeri fel, sőt következetesen félreismeri, hogy mi igaz és mi hamis. Bár a forgatókönyv írói jócskán túllőttek a célon a mindent átfogó káosz dramaturgiai ábrázolásában, a film epilógusát mégis érdemes kivárni. Nemcsak azért, mert hirtelen minden részlet a helyére kerül, hanem mert itt derül ki, hogy mit is mond tulajdonképpen közös otthonáról a rendezőpáros, amelynek egyik tagja jaffai palesztin, a másik zsidó izraeli.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10224