|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
MoziA SzupercsapatSepsi László
The A-Team – amerikai, 2010. Rendezte: Joe Carnahan. Írta: Brian Bloom, Michael Brandt, Skip Woods. Kép: Mauro Fiore. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Hannibal), Bradley Cooper (Peck), Sharlto Copley (Murdock), Quinton „Rampage” Jackson (Baracus). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 121 perc.
Lemondva a Starsky és Hutch tálcán kínálkozó mintájáról, a Scott-fivérek produceri felügyelete mellett készül Szupercsapat-nagyjátékfilm a benne rejlő potenciál ellenére sem próbál ironikus retrómozi lenni. A számkivetett különleges osztag ennek köszönhetően gyors ráncfelvarráson ment keresztül: a vietnámi háború veteránjai helyett értelemszerűen négy iraki szuperkatona kerül a középpontba, valamint igazodva a meghatározó tömegfilmes trendekhez és megágyazva a későbbi folytatásoknak, az idei Szupercsapat rögvest azzal a bizonyos „soha el nem követett” háborús bűnnel indít, egyúttal bemutatva a négy hajdani ranger amúgy egy szempillantás alatt végbemenő összekovácsolódását. A Szupercsapat tagjaihoz hasonló elrajzolt karaktereket mozgató Füstölgő ászokat is jegyző Joe Carnahan direktor a Tony Scott-iskola eminenseként fazonírozza stilárisan is a 2010-es évek elvárásaihoz a nyolcvanas évek kultsorozatát. Miközben a cselekményt a kötelező idézeteken és szövegközi utalásokon túl is minden esetben önreflektív elemekkel dúsítja, egyúttal említett munkájához hasonlóan eltolja az eredeti széria által is képviselt – a CGI-nek köszönhetően esetenként szó szerint – rajzfilmbe hajló akciómozi felé. Eredettörténetről lévén szó, az idei Szupercsapat nyomokban sem tartalmazza a sorozat által bejáratott narratív sémát, ahogyan az erőszakábrázolás okán már a forrásműben is problémás családbarát vonal is végképp kiveszett. Liam Neeson Hannibálja közelebb áll a színész Taken-beli alakításához, mint az eredeti figurához, és a fegyverekből kilőtt golyók ezúttal rendre célba is találnak: patrióta töltetével, korrupt katonatisztjeivel, és tetszetős body countjával az idei Szupercsapat sokkal inkább kínálja a Rambo 2 és a nyomában sarjadt, militáns akciófilmek iraki háborúra hangszerelt változatát, mintsem a család minden tagjának szánt, kedves délutáni matinét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1715 átlag: 5.58 |
|
|
|
|