KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Pszichothriller

A pszichothriller

Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET]

Varga Zoltán

A pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, holott világmagyarázata nem a természetfölötti rémségekre, hanem nagyon is valóságos társadalmi, családi defektekre épül.

„Ki is vagyok én itt?” – teszi fel a zavarba ejtő kérdést A mostohaapa címszereplője, aki egy óvatlan pillanatban másnak adja ki magát állítólagos szerettei előtt, mint akinek addig hitték. Nevelt lánya, Stephanie ugyan mindig is gyanakodott, hogy Jerry sötét titkot őriz, s talán ő az a családirtó mostohaapa, aki egy éve nyomtalanul eltűnt, alkalmasint éppen azért, hogy újabb családba beházasodva ismét ölhessen. Joseph Ruben pszichothrillerének emblematikus mozzanata a telefonbeszélgetés során vétett elszólás, ami leleplezi Jerryt, s egyúttal a műfaj gondolatvilágáról és dramaturgiájáról is sokat elárul. A pszichothriller az ember identitását, lelkivilágát, elméjét kezeli a legnagyobb rejtélyként, pontosabban – más szemszögből – a legnagyobb veszélyforrásként; beteg elmék labirintusában kalauzol minket, s a fenyegetésüket körülszövő félelem és gyanakvás természetét térképezi. A mostohaapa önleleplező elszólása az erőszak lavináját indítja el – míg ez idáig a fokozatos feszültségépítést preferálta a film hatásmechanizmusa, a csúcsponton hagyja előtörni címszereplőjéből a mészárost, mintegy azt jelezve, hogy a lélektani hadviselés végül óhatatlanul fizikai összecsapásokban éri el tetőpontját. A pszichothriller bő fél évszázados sikertörténete során ezt számtalanszor láthattuk megvalósulni, ám a műfaj érdeklődése elsődlegesen nem a kiontott vérre, hanem az emberi psziché sötét oldalára irányul.

Ennek ellenére a pszichothrillert mindmáig a horrorral határos műfajként jegyzik, jóllehet a két zsáner nem szükségszerűen, nem általában véve mutat átfedést – sokkal inkább bizonyos alkotások műfaji besorolhatóságának többértelműsége ad okot e szomszédság feltételezésére. Ilyenek azok a horrorfilmek, amelyek lebegtetik a lehetőséget, hogy az általuk bemutatott abnormalitás nem fantasztikus jelenség, hanem egy bomlott elme rendellenes működésének terméke, legyen szó átváltozástól rettegő hősnőről (Macskaemberek), boszorkányokat vizionáló fiatalasszonyról (Rosemary gyermeke), vagy kísértetekkel cimboráló családapáról (Ragyogás)…

[…]


[A teljes cikk februártól lesz online elérhető, addig csak a lapban olvasható. Egy szám ára csak 490 Ft!

Éves előfizetéssel még olcsóbb, számonként csak 395 forint.

A nyomtatott Filmvilág digitális változatban is előfizethető (havonta 390 forintért) a dimag.hu honlapon]


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/11 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11109