|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
G-man filmekGengszterosztagFelnőni a feladathozSepsi László
Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett Ruben Fleischer a műfajparódiát és a retró-akciófilmet választotta.
Wes Anderson vagy az
Apatow-istálló árnyékában Ruben Fleischer kétségkívül a Peter Pan-generáció
filmeseinek másodvonalába szorult, hiába volt első egészestés munkája (Zombieland) egyértelmű anyagi és
kritikai siker. A több tucat kisfilmet, reklámot és videóklipet jegyző direktor
a tévés bérmunkák szamárlétráján kúszott fel a szélesvászonig, kisebb
produkcióiban is vissza-visszatérve a felnőni képtelen huszonéveseket sújtó
olyan drámai problémákhoz, mint egy randivacsorára szánt homárral kialakult
bensőséges viszony (Lobster), a
szakítás utáni sötét hetek lehetséges túlélési metódusai (The Hitman, Phonelog) vagy egy összeketchupozott sportcipőhöz
kötődő megannyi nosztalgikus élmény (Courir:
The Drop). Tisztes másodhegedűsként Fleischer legjobb pillanataiban
groteszk humorral csípi el a huszonéves egzisztenciában ragadt tinilélek
nyűgeit, ezekhez igazított zsánersémákban imponálva hasonszőrű közönségének –
lásd a Zombieland csokivadász
outsidereit vagy a 30 perc vagy még annyi
se kisstílű heist-vígjátékát –, de
hiába lehetett volna a Gengszterosztag biztos
belépő az A-ligába, a habókos hipszterek kertvárosain kívül a rendező nem
talált magára.
Ráadásul
a sztárgárdával megtámogatott Gengszterosztag
eleve erős mezőnyben indult: egyik oldalról a tavalyi Fékezhetetlen vidéki szeszcsempészeivel, a másikon a pedig a Gengszterkorzó Atlantic Cityjének
alvilágával kellene konkurálnia, esélyeit pedig csak az növeli a huszadik
század első felébe helyezett gengsztersztorikkal szemben, hogy a bűncézárok
helyett a főhősként manapság ritkábban vászonra vitt korabeli bűnüldözőkre
koncentrál. A Mickey Cohen nyomába eredő, különcökből verbuvált elitosztag története
a zsánerindító G-men-t és az Aki legyőzte Al Caponét használja
sorvezetőként, előbbitől megörökölve a propagandafilmbe illően egydimenziós
karaktereket, utóbbitól pedig DePalma stilizációs kényszerét, annak
cizelláltsága nélkül. Bár a szabadosan kezelt Cohen-legendárium és Fleischer állandó
témái kevés egyértelmű kapcsolódási ponttal bírnak – hacsak az ezúttal csekély
invencióval vászonra vitt élhetetlen különctársaságot, illetve a komikus
mellékkarakterként lébecoló Michael Peñát nem tekintjük annak –, a rendező
érezhetően próbálta megszokott célközönségének ízléséhez szabni a makacs
alapanyagot. Karcos zsarudráma vagy korhű bűnmozi helyett így a Gengszterosztag megragadt valahol a
félkész műfajparódia és a súlytalan retró-akciófilm között, eltúlzott
erőszakjelenetekkel (lásd a nyitányt) és élénk színekkel felidézve a reklámok
és klipek hatásorientált ingerbombáit. Ebből a szempontból a Gengszterosztag olyasféle kudarc
Fleischer pályáján, mint a szintén az MTV felől érkező Joseph Kahn Vas című motorosfilmje volt egy
évtizeddel korábban: a sablonsztorit átható enyhe irónia és a rajzfilmszerű látványvilág
arra elegendőnek bizonyul, hogy a film általa kilógjon fajsúlyosnak szánt
zsánertársai közül, ám arra már nem, hogy a stílusgyakorlaton túlmutató markáns
szerzői olvasat bontakozzon ki belőlük.
A Gengszterosztaggal mintha Fleischer
öröktini hősei álmodtak volna maguknak férfias zsarumesét, amiből végül mégsem Szigorúan bizalmas vagy Közellenségek , hanem Dick Tracy kerekedett, némi áthallással
a Roger nyúl a pácban-ra (lásd a
vöröslő Emma Stone-t). Felnőttkor és a boldog kamaszévek határán téblábolva
Ruben Fleischer filmje pont a két hozzáállás erényeit veszti szem elől –
beérett mestermunkának még túl könnyed, de az ifjúkori zabolátlanság már
kikopott belőle.
Gengszterosztag (Gangster Squad) –
amerikai, 2013. Rendezte: Ruben
Fleischer. Írta: Paul Lieberman
regényéből Will Beall. Kép: Dion Beebe. Zene: Steve Jablonsky. Szerepelők: Sean
Penn (Mickey Cohen), Josh Brolin
(John O’Mara), Ryan Gosling (Jerry
Wooters,), Nick Nolte (Parker), Emma Stone (Grace). Gyártó: Langley Park/Lin Pictures/Village
Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 113 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 860 átlag: 5.35 |
|
|
|
|