|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDNoé bárkáiGyőrffy Iván
Magyar, 1982. Írta és
rendezte: Kollányi Ágoston. Operatőr: Vancsa Lajos. Forgalmazó: Magyar Nemzeti
Digitális Archívum és Filmintézet. 86 perc.
Százéves születésnapot
nem is lehetne megünnepelni stílszerűbben, mint egy alapmű digitálisan
felújított újrakiadásával. Jóllehet, eredeti alkotója, a magyar
természet(tudományos), ismeretterjesztő film – lánykori nevén a népszerű-tudományos
film – megalapítója már több mint 25 éve nincs az élők sorában, 1982-ben a
Budapest Stúdió égisze alatt gyártott munkája aktualitását aligha vesztette el.
Kollányi Ágoston – Homoki-Nagy Istvánnal párhuzamosan – az 1950-es évek elejétől
dolgozta ki a természet rejtett értékeit láttató, érzelmi azonosulásra és
meggyőzésre építő rövid-, majd nagyobb lélegzetű filmjeit, melyek közül a Bölcsők (1957), az Örök megújulás (1965), Az
állatok válaszolnak (1978), vagy éppen a Noé bárkái Karlovy Varytól Cannes-ig a nemzetközi szakmai közönség
tetszését is megnyerte. Mindeközben egy pillanatra sem engedte el a
természettörvények és az emberi tehetség összekapcsolt bemutatásával
lenyűgözött nézői és követői kezét, játékos-humoros állatfilmekkel (Kati és a vadmacska, 1955; Álmodik az állatkert, 1984) és egy-egy
kultúrtáj, város (Győr, Pécs, Budapest, s az Adria), illetve kiemelkedő
képzőművész (Szőnyi István, Kovács Margit, Barcsay Jenő) örökségének
szemléltetésével serkentette éltető hagyományaink megértését és óvását, egészen
1988-ban bekövetkezett haláláig.
Pályájának egyik
csúcspontja a Noé bárkái – Kollányi
Ágoston intenciói szerint is – emberközpontú, konfliktusokat bemutató filmje,
amely egyszerre lírai vallomás a természet szeretetéről és sötét jajszó a
pusztítás képei láttán. Egyfajta szemrehányó természetbűnügyi szemle, melyben a
késő Kádár-kor száraz statisztikái, újsághírei keverednek himnikus szólamokkal
a ritka vágásokkal tagolt, gondosan komponált, mégis hamisítatlanul egyszerű
jelenetekben. S bár a narrációban gyakran felbukkanó kelet–nyugati világnézeti
dichotómia gócpontjait azóta átszerkesztette a történelem, a másfél órás
rendhagyó természetfilm – melybe saját korábbi alkotásaiból is „csempészett” a
mester, mert „élőben” néha már nem volt mit megörökítenie Vancsa Lajos
kamerájának – ma is élénken szólongatja az elbóbiskolt lelkiismeretet.
Extrák: angol felirat, a
cannes-i technikai nagydíjas Bölcsők 1957-ből,
valamint a rendező egy 1979-es forgatás közben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 478 átlag: 5.45 |
|
|
|
|