|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDÉlni és meghalni Los AngelesbenSoós Tamás Dénes
To Live and Die in L.A. – amerikai, 1985. Rendezte: William Friedkin. Szereplők: William L. Petersen, Willem Dafoe, John Torturro. Forgalmazó: MGM/UA. 111 perc. Ilyen lett volna A francia kapcsolat, ha Friedkin a
nyolcvanas években rendezi: piros-zöld betűs, ízléstelen főcím, elektronikus
dobhangzással büntetett, szintetizátor-vezérelt soundtrack és a hekusfilm
aranykorának megágyazó karakterábrázolási közhelyek („Túl öreg vagyok már ehhez
a szarhoz”). Ám a külcsín és a Miami Vice-áthallások
mögött az Élni és meghalni Los Angelesben
ugyanúgy morálisan ambivalens főhőst mozgató, autósüldözés-történelmet író, az
amerikai bűnváros koszszürke realitásába ágyazott Friedkin-mű, mint az
Oscar-díjakkal kidekorált Francia
kapcsolat volt. A túlpörgő, mániákus zsaruk működésmódját számos munkájában
állhatatosan kutató direktor ezúttal a pénzhamisítók világát dokumentálja olyan
precizitással, mint anno az internacionális drogügyletekét. Olyannyira, hogy az
amatőr művészként és profi pénzhamisítóként dolgozó Masterst üldöző Chance és
Vukovich jardduó történetében metafora-szintre emeli a hamisítást. Nem csak a
thriller kötelező érvényű átverései, hanem a meghasonuló jellemek terén is:
L.A. utcáin rendőr és pénzhamisító, FBI-ügynök és strip-klub előadó mind
maszkot visel (érdemes figyelni Masters nőjének nemi identitásváltozásait), a
privát bosszújáért bárkin áttörtető főhős pedig Masters tükörképévé torzul.
Ugyan
néhány fordulata kifejezetten rosszul öregedett (lásd a John Torturro által
játszott gengszter szabadulását), szürreális atmoszférája, Willem Dafoe perverz
gonosz-alakítása és a finálé csattanója mind a nyolcvanas évekbeli
zsarufilm egyik véres gyémántjává avatják a művet. A zsernyákfilm-toposzokat
óvatosan felborító alkotás akkor sem lett volna jobb, ha a zsánerrevízióiról és
kétélű karakterportréiról hírhedt hetvenes években készül.
Extrák:
semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 762 átlag: 5.62 |
|
|
|
|