|
Év
1996/május
|
KRÓNIKA
Bikácsy Gergely: René Clément halálára
Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
Hegyi Gyula: City Hall
Hungler Tímea: A halál napja
Harmat György: A gyanú árnyéka
Hungler Tímea: Tökéletes másolat
Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
|
|
|
|
|
|
DVDChucky átkaBata Norbert
Curse of Chuky – amerikai, 2013. Rendezte: Don Mancini. Szereplők: Brad Dourif, Danielle Bisutti, A Martinez. Forgalmazó: UPI. 93 perc.
Visszatért Chucky, az eszelős
fojtogató szelleme által megszállt játékbaba, a nyolcvanas évek
horrortermésének egyik gyerektraumatizáló ikonja, hogy hatodszorra is
megörvendeztesse – feltehetőleg egyre fogyatkozó – rajongótáborát. Chucky
rémtettei legkivált az első részben (Gyerekjáték)
sokkoltak; a negyedik tétel (Chucky
menyasszonya) a széria fordulópontjaként az önismétlésnél is megalázóbb
csapást tartogatott: a „posztmodern” „horror” „játékos” „önreflexivitásának”
jegyében saját paródiájává züllesztette a jobb sorsra érdemes figurát. De
csúsztunk ennél is lejjebb: a Hollywoodon is gúnyolódó Chucky ivadéka már-már a szappanopera-stíl felé kacsingatva
látszott megadni a kegyelemdöfést a szériának. Az utóbbiért felelős Don Mancini
– nem mellesleg, Chucky egyik szülőatyja! – afféle vezeklésképpen megpróbál
visszakanyarodni a kezdetek hangütéséhez a friss felvonásban. A kellékek
ígéretesek: jókora családi ház, viharos éjszaka, kényszerűen összesereglett
kisebb embercsoport, köztük a megvezethető kisgyerekkel, aki Chucky célpontjává
válik. A tempó azonban kínosan akadozó, a feszültségkeltés halovány, s a végére
az is egyértelmű, hogy a Chucky átka kevésbé
a parodisztikus megközelítés tagadása, mint inkább komolykodó felvezetésben
előadott változata. Javít az összképen néhány vizuális ötlet (főképp a morbid
vacsorajelenetben), a meglepetésszerű és pikáns szerelmi szál, továbbá a „régi
ismerősök” (a széria korábbi kulcsszereplőinek) felbukkanása az epilógusban;
egyikükkel a záró főcím utáni jelenetben találkozunk – ez minden rajongónak
kötelező.
Extrák:
semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 423 átlag: 5.54 |
|
|
|
|