|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziBarátunk, SupermanBarkóczi Janka
Bekas – svéd-iraki, 2012. Rendezte és írta: Karzan Kader. Kép: Johan Holmqvist. Zene: Juhana Lehtiniemi. Szereplők: Zamand Taha (Zana), Sarwar Fazil (Dana). Gyártó: Sonet Film AB / Sveriges Television / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 97 perc.
Kevés olyan eltökélt filmművészet létezik,
mint a kurd, amely a békétlenség állandó légköréből kinőve, random változó
országok égisze alatt, évtizedek óta mégis stabilan képes kitermelni a maga
klasszikusait. Alkotói között az iráni állampolgárságú Bahman Ghobaditól a
török Zeynel Doğanon és a többszörösen bebörtönzött, egyszeresen arany pálmás
Yılmaz Güneyen át időről időre a legkülönbözőbb hátterű figurák tűnnek fel,
akik közül sokan Szíriában, Örményországban, vagy éppen nyugati menekültként
dolgoznak. Munkáikban következetesen ápolják a kurd mozgóképes hagyományt: az
elmélyült, identitáskereső, a vizualitáson túl elsősorban a nyelvi szinten és a
hangzásvilágban kibontakozó drámák visszafogott költőiségét. Ezek a művek a
fesztiválszcénában és a piacon egyaránt a megbízható, sokrétűen izgalmas, de
nem könnyen fogyasztható kört gazdagítják, vagyis jellemző rájuk mindaz, ami a Barátunk, Superman című filmre nem.
A svéd-iraki
koprodukcióban készült, mégse hideg, mégse meleg történet egy elárvult
testvérpár, Zana és Dana útját követi nyomon, akik a 90-es évek egyik Allah
háta mögötti kurd falucskájából megpróbálnak eljutni Amerikába, az általuk
csodált mozihős, (a talán még Szaddám Husszeinnél is erősebb) Superman
hazájába. A két kisfiú egy Michael Jackson nevű szamár társaságában,
aknamezőkön és veszélyes csempészterületeken át igyekszik a térképen oly
közelinek tűnő cél felé, elszántságukat pedig csak bizonyos érzelmi motívumok
áshatják alá. A fiatal rendező, Karzan Kader, akit a sztori feldolgozására saját
gyerekkori élményei inspiráltak, az arab-indiai populáris mozi világából
kölcsönzött színészi játékot és hangvételt, valamint egyfajta szigorúan steril
vizuális stílust választott előadásához. Mindezzel nem is lenne baj, sőt, akár
a Gettómilliomos távoli rokonává is
avathatná a darabot, ha a forgatókönyv nem lenne kissé zavaros, kissé
bizonytalan, mint amilyen Kurdisztán jövője ebben a pillanatban.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 524 átlag: 5.55 |
 |
|
|
|
